-miért szereted amiket szeretsz?
-mert azok jók.

nem gondolok magamra, nem írnék magamról. igazság szerint most úgy nem írnék semmiről, csak megteszem. ezek a legjobb dolgok.
arctic monkeys mánia van, kicsit megkéstem vele de ez van. rohadjak meg az AM megéri a pénzét, még adnék is rá.
holnap megyek vissza pestre, már hiányzik elveszni.
most logikus lenne, ha egy arctic dallal zárnék de nem vagyok logikus hangulatban meg egyébként is


 

egyszer talán eljön az idő, amikor furcsa népszerűségnek fognak örvendni azok a blogok, amik tulajdonképpen nem szólnak semmiről. egy király világ lesz király blogokkal és az enyém lesz a legkirályabb nagy fos 


csak közhelyek jutnak az eszembe, de nagyon régen írtam már bejegyzést. annyi minden történt velem. T/1. furcsa ha az embernek van valakije. boldoggá tesz, azonban veszélyessé is. az ember kétszer annyit sóhajt, sosem kap levegőt és elönti valami belül, ami nem hagyja szóhoz jutni. és közben csak néz, néz, néz, nézi a másikat majd magát és újra magát.
az akváriumot és benne a halat.
a gitárt az ajtónál.
a franciaágyat.
az ablakot.





este volt. a női mosdó előtt találtam egy virágcsokrot a földön, sárga virágokkal. szorongattam, nézegettem és elvittem magammal. fáradt voltam.
később mindenki elment és akkor jött ő. (...) most nála van a csokrom, valószínűleg rohad de még nem dobta ki.



 
 
 
tudom, hogy haldoklik a blogom.
hallgass zenét.


semmi esetre se lopj pegazust az állatkertből.


egy kicsit szembeállított a város magammal. rájöttem arra, hogy szinte bármit teszek, nem csalódom magamban. most ez vagy azért van mert gerinctelen vagyok vagy mert sikerült végre elhelyeznem magamat valahol és ez így nekem jó. na nem mintha bármi súlyosat is elkövettem volna az elmúlt két hétben, de legalább minden héten megismerek egy őrültet.
például van a lejmolós, aki mindig elhagyja az apróit és akkor is kéreget ha van pénze. meg mira, aki szagolgatja az ingemet, -szerinte öblítő illata van- viccesen nevet, indokolatlan dolgokat lop és imádom. stella, aki mellé félnek leülni a fiúk, nem tudni miért; kedves lány. julcsi, aki szerintem egy gyönyörű, különleges lány, bár kissé megfoghatatlan. ja és geri, akivel librizni, borozni nagyszerű és aki bevezetett a robot unicorn attack rejtelmeibe. na meg SSD, aki virágfóbiás és "an englishman in new york" na meg szilveszter, aki...aki csak szilveszter.

sikerült úgy elküldenem a házimat, hogy kimaradt belőle egy z betű.

 -ez egyébként még mindig nem az értelmes bejegyzés volt csak a bevezető.


 

a Pestre kerülés és egyéb problémák elvettek egy kis időt, de ígérem, nemsoká értelmes bejegyzés is coming..


VISZONT ADDIG IS VÁRJÁTOK AZ ÚJ PLACEBO ALBUMOT. 09.16.
na jó, nem muszáj, csak szóltam.




persze hogy van.
persze hogy adok.



az van hogy gólyatábor. elhatároztuk, hogy olyan 2-3óra derekán kiviszzük a mi kis tízágyas szobánkból a szekrényt mire bejött egy fiú és elkezdte üvölteni, hogy neeeeeeee, ez lapraszereeeelt! mire leesett az eleje és nem tudtuk visszarakni. úgy sehogy semmit sehová. majd elhatároztuk hogy meglesünk egy félrevonult párt a wcben, úgy hogy felülök mira nyakába mire megmozdultak és mira elkezdett velem rohanni és bevertem a fejem az ajtófélfába majd lelógatott a hátára és leestem és megint bevertem a fejem. a patkányméreg a barátod főleg ha versolvasásról van szó.

meg még az van, hogy baromira kellett a társaság és végre megkaptam. én csak körülnézni szeretek a zűrzavarban ami szabadon fonja karjait körülöttem.
crystal fighters éljen.

egyszer még felfedezem, hogyan lehet a szép költői képeket a piszokkal keverni úgy hogy ehetőt kapj.




öl-te.



sok fejfájáscsillapítót. azt fogok magammal vinni. és egy hatos szénsavas vizet. a pesti levegő nem akar haverságba lenni velem. a víz pedig azért kell, mert a csapvíztől szomjas maradok.

egyébként nagyon pisilnem kell a dinnyétől, de én fel nem állok innen. inkább tartom még húsz percig.

nem szeretnék menni. érettségin nem izgultam csak emelten, aztán elröppent a maradék idő, rossz volt, pedig most megnyugodtam de most nincs semmi, még egy darabig. a középiskola jó kifogás volt, kifogás arra a négy évre ami alatt tulajdonképpen nem csinátam világmegváltást. de még egy értelmesebb oklevelet se hoztam össze. most jön egy kihívás, kevés pontommal nekiugrok és már várnám az általam megjósolt bukást, mire tessék. alacsony ponthatár. elégedetlen nem vagyok, nincs mire sírni, de na. nem-megérdemelten jártam kurvajól. 310 pont kellett. viszont az, (én nem) aki megdolgozott úgy 460-ért és 310es határral veszik fel az vagy nagyon hülye vagy nagyon nagyon sajnálom.
kemény lesz, de ha már az ölembe hullott a kánaán, ne hagyjuk pusztulni. viszont az uni-plus.hu-ról annyi a véleményem, hogy gyökérség. én nem léptem be.

rohadtmeleg van. tetszik!


 

326



én ezt az egészet nem értem. nekem magamon kellene segítenem de nem tudom hogyan és azt sem tudom, van-e szükségem a saját magam segítségére. minden bizonnyal nem. néha nem érzek mást csak a feszültséget. de őszinte feszültséget. ha jó, nagyon jó, ha rossz, nagyon rossz. nincs köztes állapot, nincs átmenet. és a közhelyek, de nem megy másképp. egy szakadt, fehér kendő amit a derekamra tekerek, ennyit ér egy lélek. és az idő rettenetesen lassan telik. pedig már veszettül kíváncsi vagyok ennek az életnek a végére.


just a perfect day.

-sportoltál valaha is valamit?
-nem.


szoboszlón a kis kinti házban megtaláltam a régi rózsaszín bmx szerűségem -amit hívjunk gyerekbiciklinek-, kis koromban gurultam még vele, a szomszédból hoztunk mindig át biciklipumpát, mert nekünk ott nem volt. leszedtem róla a matricákat. eredetileg tök jó színe lehetett, ilyen ciklámenlila, most kifakult, mondom, világos rózsaszínű. baba színe van. esküszöm még tetszik is. szóval hazahoztuk, és úgy gondoltam kezdésnek tökéletes lesz. már lemostam 1x de azért még alaposabban is átsikálom. kiköltöztettem belőle vagy három pókot.
kellett valami új hobbi, így ez lesz.. legalább 'sportolok', ne mondják hogy nem. na de főleg magam miatt csinálom, nagyon megtetszett ez az egész minden, ezt most komolyan űzni szeretném.


 




tökéletes megoldás -  kelljen eldöntened hogy Blurre mész vagy Peter, Bjorn & Johnra. vagy klónozod magadat.


pedig
én átölelném az egész világot, ha volna olyan

-ígérem, a következő bejegyzésem tele lesz csupa értelmes és érdekes dolgokkal.



életemben másodszor találkoztam a tengerrel. úgy beugrottam volna. nézni nézni a nagy semmibe, nincs semmi a túloldalon. beülni egy kis csónakba és addig sodródni, amíg nincs valami a nagy vízhalom végén. és ha lesz megörülni neki. bennem is lakatlan sziget van úgy érzem. most nincs buli ott , sem nagy, sem kicsi, semmilyen. csak egy kis bennszülött ül a part szélén és koszos lábaival fröcsköli a vizet. milyen boldogan nézelődik. holnap már hamburgert fog zabálni és nem is tudja.

szerettem az embereket figyelgetni, és Rómában sok ember volt. két ötvenes nőt láttam, fényképezgették egymást. az egyik levette a szemüvegét mikor fotózta a másik. megnézték, hogy sikerült magukról a kép. örök fiatalok, szerettem őket. de a metrókon zenélő gyerekek elszomorítottak, a mellettem ülő bácsi is, ahogy ringatózott és a zenére dobolt a kezével a combján. egy gurulós táska fémvázára volt felszalagozva a hangfal amiről ment a zene, egy kisfiú harmonikázott, egy fiatalabb kislány hamisan énekelgetett, táncolt.
meg láttam pár furcsa fazont is. és sok érdekes nőt, nem részltezném. meg szép papokat; hogy kedve lenne az embernek megrontani őket.
gyakran érzem, hogy követnék embereket haza. másmint oda, ahol ők laknak, az otthonukig. csak reggel felkelnék, meglátnék egy rövid barna hajú nőt és egész nap
észrevétlenségre törekedve követném a munkájába, haza, újból a munkájába, megint haza. majd megunnám.
azért tehetséges gyerek vagyok, ellopták a pénztárcámat.
ez a külföld dolog jó, de sokáig nem biztos hogy bírnám, sosem vettem ezt fontolóra. nekem csak a gyöngyösi vasútállomás kell jelenleg, aztán egy hónap múlva meglátjuk hova is fejlődtünk távolságban..

"Feldolgozás alatt." kezd lassan kiborítani. kiborítani ez az egész.
az a "sok hűhó semmiért" féleség. feldolgozása 2-3 nap. értem én, de egy hete beküldtem ha nem 10 napja.



erre a Reggae Campre el kéne lesni, csak nem tudom, megéri-e.


nyuszika megy az erdőben,
és fotel gödör.


szeretem a klipekben az ordítós szájközeliket, érdekelnek az emberek fogai -na nem szeretnék fogorvos lenni vagy ilyesmi. mindig azt nézem kinek és hol van tömve. nekem bal oldalt lent a nyolcas vagy hetes nem tudom. és a kusza fogakat, azt különösen szeretem. meg a gerard way fogakat, na de az egy külön kategória.


elhatároztam, hogy nyáron megismerkedem úgy féltucat együttessel akikről közel semmit sem tudok, az univerzum többi lakosa viszont közel mindent. lásd Nirvana.. ezen változtatnom kötelező !



ésvégül zene.



én vagyok a csont a sült csirkecombban.


legjobb lenne gyorsan futni, nem is kell messzire. senki sem fut velem éjszaka céltalanul. az emberek nem futnak éjszaka céltalanul. túl szeretném futni a testet. csak tenni-venni szeretnék, bármiféle meggondolás nélkül. bűnözni vagy csak jónak lenni valami sajátos módon. feküdni valahol és az eget nézni. lenyomni a fejem a fűbe, ahogy fekszem, a hajtincsek körben tekeregnek az arcom körül mint polipcsápok.



 

"Ha belenézel egy lány
szívébe.. meglátod azt, hogy
mennyit sírt valójában. Látni
fogsz titkokat, barátokat,
hazugságokat.. De látni
fogod azt is, amit (talán)
sosem érthetsz meg: hogyan
tud erős maradni akkor is,
mikor semmi sincs rendben."   



NEM FOGSZ LÁTNI SEMMIT SEM 
 


sosem fogom fölfogni, miért kell minden olyan szituációt ami különleges, érthetetlen -idegen- olyan gondolatokkal elütni, mint a "furcsán működnek a nők" a faszt működnem furcsán. nem működünk se furcsán se bonyolultan se máshogy és egy embert ne lehessen már neme alapján meghatározni hogy az most akkor furcsán működik. egyszerű ember vagy egyszerű aggyal, a futószalagról, miniszoknyában, -nem fogsz furcsán működni, ebben nem hiszek. ezzel nem magamat fényezem, mert nincs mire, csak nem értem miért kell, miért könnyű ezt elfogadni.
meg az idézetes oldalak csodálatos önbizalomnövelő és erősítő tréningjei. mert ugye stay strongok vagyunk, jöhet bármi. a "legyen okos, sportos, vicces" dolog avagy milyen is az álompasi és neked is izmos az álompasid mert ha nem, dögölj meg te weird ember. a szőke herceg aki megvéd és sír veled ha baj van már most a koporsójában fetreng és a te nevedet forgatja a szájában úgy röhög. és a barátnődét is. nem hiszek most az erőben, s talán az elgyengülésben sem.


komolyan megkedveltem a can't hold us-t -a lüktetését, kezdenék beilleszkedni a társadalomba. ez jó. ennél már csak az volt félelmetesebb amikor rájöttem, hogy igazából szeretem sean paul hangját. elég komolyan hiányzik már H. senkivel nem tudok egy igazán jót beszélgetni. elutazott. hogy hová, azt nem tudom. nekem pedig az önfeledt csavargás hiányzik vagy csak csinálni valamit céltalanul.




ez a szám mindig eszembe fogja juttatni Annamáriát amíg élek.


kívül bepúderez. belül kipúderez.



álmos alak vagyok, aki sosem figyel, magában, titokban kicsit mindig alszik. nagyon kevés ember mellett érzem, hogy ne hagynának kicsit is aludni, viszont ez sosem az ő hibájuk, az enyém.
egyébként mindig azt hittem, hogy meghalnék, ha olyan időszakom lenne, hogy én ne szeressek valakit, de kezdek rájönni; jó nagy hülyeség volt. "meghalok"- ezt is de gyakran mondjuk, már mindenre. túlzás, értem én. meghalok, ha nem találunk egy McDonald's-ot. meghalok, ha nem hallgathatok zenét. meghalok, ha nem leszel az enyém. aztán egyikük se hal meg. ilyenkor mindig azt gondolom, hogy ha a Meghalok egyszer bedühödne, megölné azt a szerencsétlent, aki nem talált McDonald's-ot, megölné azt, aki nem hallgatott zenét és azt is, aki nem kapta meg kiszemeltjét.
és a végén mégis mindannyiunkat el fog ütni egy-egy nagy busz. ilyen ez az elkúrt isteni igazságszolgáltatás.

már egy ideje próbálkozom versírással, de mindig olyan eredményre jutok, hogy inkább tudom elképzelni az irományaimat egy sereg kapucnis suttyó előadásában, rappelve, mintsem egy szépirodalmi felolvasáson valami félsznob idióta szájából. rossz vagyok és mocskos. el fogok bukni, mielőtt még rájönnék, hogy egyébként tényleg abszolút tehetségtelen voltam. természetesen teljes tudatában vagyok annak, hogy nem tudok írni, de mit tegyek; élvezem.



 
 



 
5 nap múlva e. magyar szóbeli.
 
.
.
.
.
 
 
 




"Sometimes people call me Mr. Craft. C-R-A-F-T. Can't Remember A Fucking Thing."


a szürke ötven árnyalatából sajnos film készül.


annyira, annyira szeretem figyelni az embereket.
       valaki, nem is olyan rég azt mondta, hogy diktátor lesz. azóta ezen gondolkozom, hogy milyen diktátor lesz, ha diktátor lesz. pedig csak nemrég ismertem meg. illetve nem ismertem meg. ez most nem fontos. azt mondta, ha ő, diktátor lesz, budapesten minden második sarokra szobor lesz állíttatva, hiszen a szobrok emelik a városképet és ő szereti őket. remélem egyszer diktátor lesz. én hiszem, nagyon kíváncsi vagyok.

       holnap bemegyek az iskolánkba, körülnézek. na, jó nem körülnézni megyek be, azért nem érdekelnek már az érettségi eredményeim. mindenki -szinte kivétel nélkül- azt hiszi, hogy leszarom a jövőmet, pedig nem ezt az üzenetet közvetítem, én egyébként se szarok le semmit, mert nem és kész. nem menne. tulajdonképpen sok mindenben igazuk van, nem tudom, hogy hogy is lesz...
talán felvesznek valahová, akár igen akár nem, nyáron el szeretnék járni valahová, valakihez, szeretnék megtanulni ugyanis tetoválni. nem, ez nem az az indokolatlan tinédzser fellángolás egy népszerű és menő dolog iránt. én komolyan gondolnám, gondolom. aztán hogy menne-e...remélem igen. esküszöm lenne szorgalmam. nem szeretek esküdözni, nagyon nem. az emberek esküdöznek és nem tartják be.
illetve, elhagytam valahol magamból két kilót és nem érzem jól magam. büszke meg végképp nem vagyok rá. még ezen is dolgoznom kell. 44.


 

 

 


 "...s minden
pocsolyánál megmostam a fejem
emlékeimet szerettem volna kimosni a fejemből melyek
szörnyen megülepedtek
és fekete zászlókat lobogtattak a partok felé
hogy miféle partok felé azt nem tudom
ugy éreztem valami rohanó folyó vagyok és partjaim
vannak." -Kassák L.

ez az "electrick children" című film vagy mi fura....
tetszik benne rory culkin orra. és kicsit rory culkin.

valahogy minden lehangol. pár nappal ezelőtt megszületett ez a hullám, és be kell vallanom egész kényelmes. lehangolnak a gyerekek. lehangolnak a vicces dolgok mikor nevetek rajtuk, lehangol hogy nem olyan zenéket hallgatok amiket szoktam, lehangol az egyedüllét, részben lehangol a társaság is, lehangol hogy elhatározom, hogy lefekszem tízkor és kettő lesz belőle, lehangol a nyelvvizsga közelségének tudata, meg minden minden lehangol. a nutellán kívül az összes kaja. lehangolom magamat, leginkább.
      szerintem beteg leszek. egyrészt már régen voltam. másrészt megérzés.
... meg ez a brúk kendi félelmetes egy nő. ne is keress rá ha nem ismered.



 

-jössz? de jössz, zsófi?
-igen, majd egy fél óra múlva átmegyek, addig még tanulok az érettségire és..
-mi az az érettség?
-nem fontos.. vizsga.

nem tudom, én nem arra vagyok kitalálva, hogy 5 éves gyerekekkel párbeszélgessek. meg játszak. lehet, hogy mivel nincs tesóm és nemigen vagyok kisgyerekek táraságában, így ezért nem megy velük a dolog, vagy nem tudom. mindenesetre az én hibám. azért nem az a "fú, már megint gyerekek, le kéne lőni őket!!"-ember vagyok, -mert olyat is ismerek- csak egyszerűen nem.... abban bízom, hogy ha lesz valaha gyerekem, nem leszek ilyen szerencsétlen.


hát ez a rajz érettségi vicces volt.. nézem, mondom ez meg mi.. el volt írva. oda írták hogy Mátyásról emlékmű, erre egy festmény betűjele volt hozzárendelve ehhez, amin egy ló volt és egy fetrengő ember. mondom, nem szólok, egyébként is kussba kell ülni meg aztán mi van ha az a ló a fetrengő csávóval Mátyás emlékmű és én leszek az idióta ha mégsem elírás.. aztán kiderült, hogy két baki is volt benne, két lovas szobrot kevertek még meg. majdcsak lesz vagy 70-80%, ..ha már a matekomra azt mondta tanárnő, hogy örülhetek, ha összeszed még pár pontot a hármashoz. boldogság lesz elmondani a szülőknek.. meg hát, ráér.

inkább új kvimbidolog vagy mi:
 
 






     arra gondoltam, hogy meghívhatnám H-t hétvégére. legalább meghálálnám neki azt a sok időt, amit náluk punnyadtam el. na jó, nem érzem, hogy bármit is meg kellene neki háláni. de még nem is volt nálunk, beugorhatna. főznék neki olyan cukkinis tócsnit, amit reggel láttam a tv-ben, hogy hogyan kell. nem gyakran kapcsolok tv-t, de reggel gyakran, főleg, ha egyedül vagyok. főzni pedig nem tudok, de ez a cukkini dolog megtetszett, meg egyébként sem tűnik bonyolultnak. lehet hogy egyik nap meglepem vele anyát, csak előbb letesztelném. meg venni kéne cukkinit. mert minden más van itthon hozzá, és ha cukkini-időszak lenne, még cukkini is lenne a kertben. elhatároztam, ha megyek angolórára, beugrok egy zöldségesbe vagy a piacra.
    néha tvzek anyával, olyankor leginkább egy régi, fekete-fehér film megy vagy egy idióta vígjáték vagy a paprikatv. tegnap este rászóltam, hogy ne nézzük már végig még1x a paprikasütést, mert reggel már a Stahl sütött paprikát, és nincs kedvem megismételni. egyébként sem szeretem azt a nőt. meg addigra már nagyon tudtam elméletben hogy hogyan kell paprikákat sütni.

és ha istenkirály vagyok, valami olyan dolgot kapok ami ehető és megközelítőleg így fest:


 
nem szoktam kajákról képeket posztolni. olyan gonoszság. meg egyébként sem szoktam. nem szeretek képeken ételeket nézni.
 

napi értékes információ.
forrás:Népszava


"Lábszagérzékelő robot Japánból. Az ember leheletét és lábszagát érzékelő és azt pozitív vagy negatív megjegyzésekkel kommentáló, a tulajdonost fogmosásra vagy tisztálkodásra ösztökélő robotokat fejlesztettek ki japán kutatók - írta az Aszahi Simbun japán napilap. Az egyik, Kaori csan névre kerezstelt, nő alakú robot négyfokozatú skálán értékeli az ember leheletét. Elégedettségét az "Olyan, mint a citrus!" felkiáltással fejezi ki, rossz lehelet esetén pedig a "Vészhelyzet! Ez elviselhetetlen!" felszólítással figyelmezteti gazdáját. A másik, kutya formájú, Suntaró kun nevű szerkezet az ember lábát szagolgatja, és ha megfelelőnek találja, a tulaj lábához bújik, ellenkező esetben azonban ugatással és színlelt eszmélevesztéssel jelzi: ideje lábat mosni és zoknit cserélni.-MTI"



       olyan vagyok, hogy nem zárkózom el dolgok elől, amiket elvileg nem kedvelek. ennek jeléül végighallgattam az új Bring Me The Horizon albumot, a Sempiternalt - nem mintha a régieket ismerném. szeretem viszont ezt a zenei stílust, de leginkább talán ennél vagyok szelektálós. szóval azért ne hallgassunk már meg mindent, ne szeressünk már halálra mindent, amiben esztétikusan üvöltenek, kérem szépen. mindig azt hittem, hogy amit a fülünkbe engedünk jutni, az legyen szent és ne fajuljunk már mindenfelé, de rájöttem, hogy nem ilyen szilárd dolog ez..  szóval, meghallgattam, nem volt szar. mondom, ha már ennyien promózzák fészen, ezt nekem hallani kell. nem fogom részletesen értékelni.
azért, szeretem ha üvöltenek, isten bizony. bár ez a felszabdallak-egy-késsel dolog sem működik mindig. mozogni jó rá, átérezni jó, hallgatni mindenképp, jó. nekem könnyű is, mert voltam már közelebb ezekhez a dolgokhoz, mint most.

azért az animés szubkultúrát még mindig nem értem. én megpróbáltam, nem megy. béke.







életérzés. se.


       hát én bementem a matek érettségi után a boltba és vettem egy nagy zacskó chipset. már ha egyáltalán létezik még a "nagy zacskó chips" kifejezés. annyira nem éri meg venni, de nem bírtam ki. olyan régen ettem. chili&lime. ha nincs nálad semmi boldogítószer, egészen megteszi. na ott még nem tartok, hogy a chips kikapcsol. a chips az élet értelme. a chips maga az élet. az már mégis nagy túlzás lenne. főleg 263 forintért.
       valahogy nekem nem volt kedvem a nagy délelőtti munka után odamenni mindenkihez és bekapcsolódni a nagy kupaktanácsba, hogy gyök vagy nem gyök és hogy mi is jött ki egészen pontosan. nem kell sokat várni és kiderül, meg egyébként is, most mit mondjak nekik? azt, hogy a fele lesz jó, de én mindent megtettem? aztán gyűjtsem össze a fanyalgó fejeket -hogy én vagyok a hülye- és rendezzem őket sorrendbe? erre már senkinek sincs igénye itt a vége előtt pár héttel. ha nem muszáj; menjünk el egymás mellett csöndesen.
még mindig bosszantóan nyugodt vagyok. az emelt magyaron mondjuk eléggé szorongtam. előtte utána közben. most meg mi van? lehet várni a június négyet, mint kisgyerek a mikulást.
kurva nosztalgia. pedig addig volt jó, amíg osztálykirándulás, nagy beszélgetések, tábortűz.

amikor csillogó fülbevalót kapsz, hogy ballagásod alkalmára, -nem mintha nem lennél hálás- de kb. földughatod magadnak, mert a tágesz mellé mégsem rakhatod, fél párat meg nem fogsz hordani, és akkor jönnek a rágalmak, hogy mos'mé'nem rakod be; nem teccik!?? ha tulajdonképpen jobban megvizsgáljuk, nem.

 az új Placebo homepage naggyonjólnézki. csak tudnám hogy mi a halálom ez a visszaszámláló itt.




Caroline, Julien, Vanessa, Helena, Carmen és a többiek.

szeretek néha értelmetlen megállapításokat tenni. a múltkor azon gondolkodtam, -na meg más csupa fölösleges dolgon- hogy a dalok női neves címmel egészen tetszenek.

szombat reggel találkoztam a legjobb barátnőmmel, több hónapja nem láttam. elkísértem a művbe. amíg én az angol nyelvvizsga feladatsoromba bújtam; fuvolázott nekem. istenem, de jó volt T-vel. megbeszéltük, hogy du. átmegyek és füvet nyírunk. együtt. illetve ő tolta a fűnyírót én meg tartottam a vezetéket. közben a testvére L a kutyával foglalkozott, mert az folyton odajött hozzánk és ugatta a fűnyírót aminek mindig az útjában volt. nem sokat tanultam aznap, de rég volt már ilyen értelmes napom.




az van, hogy baromira nincs se kedvem, se erőm elballagni.


utálokcímetadni-cím.

a napokban jöttem rá, hogy hiányzik a musemania.hu. hiába, csak egy weboldal, de nekem, nálam, valahogy minden akkor kezdődött, egyfajta határt képez. ott írtam mindig ilyen állapotjelentéssel egybekötött hozzászólásokat a témákhoz, és mindenről volt többnyire véleményem. nekem valahogy boldogságot adott, hogy ott lehettem, a közeg, a hangulat, a "társaság". talán nyomorult dolog ilyet mondani, de így volt. és azok a hozzászólások örökre elvesztek, -elvileg- csak az emlékezetemben tárolok egy-két dolgot. nem sok minden rémlik belőlük. egyszer leírtam, hogy egy nagy kakaós csigát eszek, máskor az volt a téma, hogy ki és hol vett magának tüllszoknyát. azóta is minden vágyam, hogy vegyek egy tüllszoknyát. akkor írtam olyanokat, hogy "most itt ülök az informatika teremben" és most is; itt ülök az informatika teremben. csak akkor még színesebben láttam a világot, az embereket, kompletten mindent, ami körülöttem volt. mindent, ami bennem volt.
utálom, hogy csak két ujjal tudok gépelni. mindig azt érzem, hogy rajtam röhög az egész világ. vagy csak én magamon. is.




"-olyan fekete, szemre való, amibe úgy beleujjazok és felkenem." H.



azt kérdezi, hogy hogy miért ilyen mély és bunkó a hagja. azt kérdezi, miben kellene változnia. minden reakciója, megmozdulása és szava durva. hirtelen. talán agresszív, már ezt is mondhatnám. próbál nőies lenni, próbál mindenkivel barátkozni, próbál, próbál. nőies is, mondhatni, ha csak ránézel. a nőiesség relatív. minden relatív. ő is relatív. az ő lelke mézes vas. ő H.
azt mondta, az anyja egy buta nő, hogy mást nem is lehet rá mondani. ő is egy buta nő. egy buta lány, színes csomagolópapírba tekerve, hogy elhitesse a világgal; kinéz, tud, csinál, odarak és odanyom bármit bárki szájába. az nem tudás, hogy minden nyelven tudsz tíz szót. az nem tudás, hogy szűklátókörű fasz vagy. az nem tudás, hogy próbálsz, próbálsz és próbálsz. az nem tudás, hogy a kedvenc témádban a velejéig tudod facsarni a szavakat. "nem tudsz te semmit"-mondják, és H. valóban semmit sem tud, ill. nem érzi, nem érzékeli saját magát. így engem sem. és senki mást, csak azt hiszi. görbe tükör. nélkülöznie kellett a szeretet igaz melegségét így nem tanulta meg a pillanatnyi szépségeket, az együttérzést, az őszinteséget és egyenességet sem.
 - túl mások vagyunk, -mondtam - mégis jóban. természetes természetellenesség.
és ez sosem lesz másképp, mert elhatároztam, hogy én sejtem őt, én érzem, és meg fogom mutatni neki magát, minden aprósággal együtt, amit nem lát. nem egy tükörben, -mert abban nézi is magát túl sokat, fölöslegesen- hanem a legcsúnyább szembesülés módjával. mert annyira de annyira gyűlölöm, annyira de annyira szeretem szeretni, ahogyan senki más.

 
az embereknek ne legyen világfájdamuk, ne legyen tragédiájuk, és egyébként is mindened megvan te köcsög, miért nem tudsz örülni? folyton csak magadról tudsz írni és a bajaidról, amik nincsenek is. szedd már össze magad!


NEM TUDOM, NEM ÉRTEM, HOGY KI VAGYOK.
már évek óta gondolkodom azon, hogy ha orvoshoz mennék, mi lenne. a koncentrációs problémáimmal nem tudna mit csinálni, ahogyan több mint valószínű, hogy a szorongásommal és a hangulatingadozásommal sem. beszélnék egy idegennel, aki nem értené, hogy mi van velem és mi a bajom; akkor már ketten lennénk. tényleg, annyira lenne értelme.. (...) nincsenek gondolataim. sosem tudtam megfogalmazni, hogy mit érzek, csak érzek, csak szeretek írni. nem tudok. most ha valaki ideültetne és azt mondaná, hogy írjak, olyasmiket írnék, hogy "semmi sem jó","nem tudom mit kéne csinálnom","ez így nem mehet tovább" mi az az ez? és milyen az az így? szóval szünetet tartok. ha van itt valaki; neked mondom.

 
 
 
*a kedvenc dalod*



 
 
mert én mindenkit szeretek,
csak ne én legyek az a mindenki.
 
 
nekem már nincs is kedvenc dalom.  pedig volt.

" Koccintottunk, aztán azt mondta a nőnek:
-I say, look here, didn't you by any chance pick up some papers of my desk... ö... hier soir? Von meinem Schreibtisch, darling, did you? Or did not you?"


sosem értettem megszállottságomat; hogy tudok végignézni majd egy órás interjúkat zenészekről vagy akár teljesen hétköznapi személyekről, akik idegen nyelven beszélnek, úgy, hogy sokszor úgy sem értem perceken keresztül, hogy miről és mit nyilatkoznak. még angolul értelme lenne elindítani egy-egy ilyen videót -el is szoktam-, mert azt részben felfogom, ha hangos, ha figyelek, ha csak mérsékelten hadar az illető. de németül, franciául és egyéb nyelveken.. tényleg nem tudom mit élvezek benne, de legalább így, hogy tagadhatatlanul nem értek semmit, a metakommunikációs eszközök jelentősége megsokszorozódik és jókat derülök vagy szomorkodok már magán az emberen, ahogy mosolyog, hadonászik, meg kompletten a szája mozgásán. nevezhetjük rajongásomat tinédzser betegségnek -már csak amiatt is, hogy gyakran az elfogultságot maga egy szép férfi megjelenés szüli-, de ez az igazság; hogy baromira lenyűgöznek az emberek, még akkor is ha például százszor küldenek el a picsába (angolul), egy-egy koncerten való tolakodás alkalmával és ezredszerre közlik velem (angolul), hogy jobb lenne, ha bekussolnék végre a kedvenc számuk alatt. olyankor teljes szellemi megadással egyet tudok velük érteni. már csak azon a filozófián alapulva is, hogy mindig ők a jobbak nálam. már csak a félelmem miatt is, hogy ne adj isten hosszasabban is ki akarják majd fejteni nemtetszésüket. valahogy olyan tökéletes a világ, ha idegen nyelven mosolyognak rád az emberek, olyan mézédes, ha idegen nyelven ordítanak az arcodba. idegen szemekből kacsingatnak rád a magyar szavak és rájössz, hogy érted. rájössz, hogy nemérteni maga a szerelem.


 
 



piszkozat visszaállítása.


-0100011001010101011100001100.
-egyetértek veled koma.

csillámló aranykrisztuska akarok lenni aminek ha megnyomják a hasát villódzik.

akartam írni egy rohadt verset az 'így írunk mi'ba idén is, fölösleges ember címmel, nem lett belőle szar se. mert nincsenek gondolataim. dec ól.
a világ túlsó felén ott él az én kibaszott hasonmásom. azért remélem nem. sosem értettem egyébként az emberek kétségbeesett olyan-legyen-mint-én-hasonlítsunk-de-nagyon párkeresését. értelme?

 kedves vólkin' ded, ez mi ez? miféle zárás ez? oszt' mi lett a Kormányzóval? ááá 4. évadot ! most !

 



ezt küldeném azoknak, akik itt maradtak vagy fognak maradni olvasni, a sok kuszaság ellenére. vagy még itt sincsenek és nem is lesznek. sok sok részvéttel és együttérzéssel. sírjavállamon. vagy sírjatok egymás vállán.

best of kampánynap.


 
 
 
ja hogy én nem is hallgatok ilyen zenét..
hát most igen.
  
 
 

 
"Vegyetek le belőle, mert szétcseszi az agyunk"

Ombódi A. 



szeretnék találkozni testközelben azzal a szánalmas júliával, aki húzza maga után a pancser rómeót és rózsaszín szappanbuborékokat köpnek az égre, miközben azt énelik, hogy nekik milyen kurvajó minden nap. tényleg, elég közhelyes, de milyen megnyugtató gondolat. szeretném betegesen szeretni a beteges dolgokat, attól rettegve, hogy egyszer visszaszeretnek engem és tönkretesz egy-egy boldog pillanat, amíg mindarra várok, hogy beteljesüljön hogy beteljesülhessek bennük, míg várakozom az ég alatt.

vagy nem.


-mi lesz a kacsákkal télen, ha befagy a tó vize?
-a susnyásban kóláznak.


 
 
egyszerűen nincs erőm elkezdeni tanulni az érettségire komolyan. hogy úgy éjjelbe menően, hat bögre kávéval felszerelve. nem bíztat semmi és senki, nem hiszek magamban és úgy kompletten nem is érdeklem magamat. azt az egy-két tanárt is lecserélték, így, utolsó évre, akik még értelmet adtak sivár iskolás létezésemnek. mert valahogy én sosem tudtam értelmet adni a saját létezésemnek, úgy sehol és sehogyan. semmiben. ha meghal a nyár, ha nem süt a nap, ha nem beszélgethetek egy minőségit, akkor belső elsorvadás van, a kellemes gyomorpanaszok. és jönnek a űberhiperszónikus "megoldások", amik nem oldanak meg semmit, csak kikerülik az egyre magasodó problémát, pedig ők aztán nem félnek, hogy neki mennek. ők nem..
 
 
 


ez nyert. végre a Muse-nak is van egy ilyen hivatalosa.






Nyugodjon békében Bódi László. Hiányozni fog, a szomszéd Mártikának pedig még inkább, ha valaki, ő nagy kedvelője, rajongója volt, ahogy biztosan még sokan mások. Zsenge korommal én csak annyit szeretnék mondani - és megköszönni-; három Republic koncerten voltam, örülök, hogy ennyiszer láthattam őket, ill. őt élőben, mindegyiken olyan jó hangulat volt és annyira jól éreztem magam - már ha illik egyáltalán ilyesmit mondani ilyenkor. Biztosan nem; talán egy blogon sem illendő ilyesmiről írni. 




"művésznő". ebben az egy szóban egyesült minden eltitkolt lutaságom, ezt hallottam minden szájból, ez volt a ház, mely mindig nyitva állt előttem, ez volt az az étel, amit sosem kívántam és otthagytam az asztalon. poshadni. a korona volt, rózsaszínű bili a fejemen. ez a szó, velem együtt élt, de egy másik testben, nincs is hozzá semmi közöm, csak kikezdtünk egymással.
"művészlélek". ez a szó nagy átlátszó befőttes üveg, legalján embertömeg, melynek minden tagja kezeivel mélán legyintget. egy magas hegyet jelöl, melynek tetejére érve koszos a levegő és szar a kilátás. a váróban felejtett kisgyerek, kezében plüssjátékkal. a 9 és 3/4. vágány. vonat nélkül, amire fel tudtam volna szállni valaha is. ez a furcsa féreg rád se néz, csak észrevétlenül beléd nyomják egy tűvel, anélkül, hogy tudná kettőtök közül bárki is, mit kerestek tulajdonképpen egymásban. és mégis megnyugtató a szimbiózis, míg egyikőtök el nem pusztul.





Do you have definite plans for your future career ?


ténylegesen kezdem azt hinni, hogy alkalmatlan vagyok bármilyen idegen nyelv elsajátítására






 
 
 
 
 
 
 
vagy legalábbis mennyivel egyszerűbb a lustaságomat erre kenni.
 ...no problem. 2089-ben sem késő letenni valami nyelvvizsgafélét.
még lehetek a legöregebben nyelvvizsgázó ember...
...bekerülve a guinness rekordok könyvébe. remélem jár az ilyesmi egy kis apróval.
nem mintha pénzéhes lennék, na..de valamiből a macskáimat is etetnem kell majd..

holnap vad fruttik klippremier ! há' !


><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><







"kifordítani kéne mindent(...)
arra kérlek menj most el, nem vagyok ma rendben."
 
 
végre nem olyan, mintha egy fehér fátyolon keresztül sütne a nap, érezni a melegét. lassan tavasz de újra azt a nyarat akarom, egyedül. legyen éjszaka, fussak végig mezítláb a szállodasoron, az utat még mindig a nappali órák izzítják, a holnap is csak ma lesz. mindenféle külföldi nyelvek, idegenek. a világ kicsit kiköpött, színes nyálban fekszem. letisztult érzések egy giccses közegben. rengeteg fagylalt, éjjel-nappal. örökké. és csak nézni a csillagokat. vagy görkorcsolya. nem ismer senki.


ha kinyitom az ablakot, hideg lesz.
ha nem nyitom ki az ablakot, megöl az oxigénhiány.


á. akármivel törlöm a szemüvegemet, koszos marad. lehet, hogy szimplán hagynom kellene öntisztulni, már ha tud olyat egyáltalán. és igen, szerencsésen beteg lettem, úgy tűnik. azért nem fogok itthon maradni, mindenesetre a művfakt előadásomat el fogom halasztani, ha csak nem kapok mérhetetlenül csillapíthatatlan kedvet az elkövetkezendő pár órában, hogy utána keressek a görög irodalom szépségeinek. biztos ami biztos, kikölcsönöztem ehhez még pénteken egy kurvavastag könyvet ami becses nevén a világirodalom története, gond csak az volt, hogy nem fért be a táskámba. az ember egyébként is milyen okosnak látszik már, ha ezeroldalas könyveket szorongat az oldalán. na meg ha szemüveges. a kettő közül egyik sem igaz, de próbálkozni azért lehet. azt képzelem, hogy hermióne gréndzsör vagyok a megtestesült ártatlanság és szépség. a nehézkes hajtömeg váratlanul gigantikus koponyát rejteget maga alatt, melyet nem szégyellek mutogatni a kíváncsiskodók előtt. kivéve, ha nem kíváncsi rá senki.
 a 48 órás napokat tudnám értékelni, ahogyan a soha-el-nem-alvás képességét is.


 
 
 
mettyu bácsi a kanalak réme vagy
 
 
 
 
 
 
kiszáradt a torkom. kiszáradt a kezem. kiszáradt a mindenem. szerintem lassan bejön az a kór. már azóta várom, mióta tél van. nem igazán tudok beteg lenni, ami végülis nem baj. nincs egy darab hiányzásom sem az iskolára nézve -se igazolt, se igazolatlan-, úgy hogy lényegében mindegy is lenne, ha mégis úgy alakul. még az orrom sem folyik. papucs nélkül járkálok, megeszem a kaját a földről meg nagyrészt mindenhonnan, úgy öltözködöm mintha nyár lenne és semmi. legalább kilóstul zabálnám a gyümölcsöt, de nem.
 1:55-kor mit lehet enni, ami bennem is marad?

 

bupp.
nem tudok mit kezdeni magammal. elkezdtem csinálni ezt a "helyes vagy helytelen állattartás" pályázatot és kicsit elrontottam - ja, ilyen nincs is. mert valamit vagy elrontunk vagy nem rontunk el, de olyat, hogy kicsit elrontjuk nincs.
nagyon furcsa kezdek lenni. csak végtelenül befolyásolható, kedves és nyugodt emberekkel tudok tökéletesen elbeszélgetni. a többi csak olyan semmilyen, hogy szia, hogy vagy meg köszi én is jól, szép az idő ma és társai. jelenlegi furcsa helyzetemben egyetlen dolog dob fel: furcsa muzsikára furcsán ugrálni és forgolódni a szobámban, végül is mi különleges van ebben.

FIREFIREFIREFIREFIREFIREFIREFIRE.


tudom, hogyne.


akkor nem irányítok már egy ideje semmit, az biztos. minden magától megy. le a mélybe. minden egyre sivárabb, egyre nagyobb a teher. nem vagyok kibaszott jó kedvemben, hogy meginvitálásodnak eleget téve elmenjek állatvédeni. nem, nem ismerem a zenédet. és még ezeknek a rohadt narancsoknak sem olyan az ízük, amit szeretni tudnék. és erről még csak nem is a narancsok tehetnek. dilemma. de divat lett utálni az embereket, csak tudnám miért jó ez bárkinek is. persze, mert bölcsebb vagy, meg mindent értesz, ami körülötted folyik de magadat nem érted mert magát senki sem értheti de te egy irtóra imtelligens és fejlett ember vagy. milyen divatos is ez a szín, ez a forma, ez a mérhetetlen rosszindulat. belenyugodni mindenbe. majdnem mindenbe. úgy elromlani, hogy még tetszen is. milyen boldog vagy. és milyen boldog is voltam.






kisbetűkben néhány szót a Linkin Parkról.

a Linkin Park "Castle of glass" c. számával lépten nyomon összefutok, (iskolában, rádióban, üzletekben) sok problémám van vele. egy dal, ami nagyszerűen kezdődik. komolyan, berobog az eleje és képes meggyőzni. sejteti, hogy "hölgyeim és uraim, most valami igazán jó fog következni". aztán éneklés. borús, mély - jó lesz ez.. aztán bumm, 1:10-től kb, amikor megszólal a refrénnek nevezett dolog, ráébredünk: "mi a f*** ez, amire úgy várattatni kellett?" majd megint elkezdődik, mint az elején, és megint jó. az ember már egyre jobban össze van zavarodva, komolyan. most akkor király, vagy haragszom? mindkettő. most akkor tényleg ez a refrén? mert jó, könnyen megjegyezhető, meg milyen jó, nézd már ott a dal címe benne. befejezés? ja, hogy nincs is befejezés, csak jól megnyújtották az utolsó szót és vége. aha, értjük. köszönjük igazán. megjegyzem: nem néztem utána az albumnak, sem a történelmének, születésének vagy mijének és LP-ot sem hallgatok már jó ideje (úgy állok hozzá, mint a Green Day-hez: no, lássuk, mitek van megint), de gondoltam beleszagolok már a "bámulatos újjáéledésükbe". persze beszéltem én már erről sok mindenkivel, nem értettek velem egyet, amit kultúráltan el is fogadtam. az angol tanárom egyenesen leszidott, hogy a LP soha nem is volt eltűnve, így nem is kellett "előtűnniük". hát, te tudod. szóval, csak ennyit akartam magamból kihányni, hogy csókolom, régen mért teccettek sokkal jobb számokkal előhozakodni, kedves cseszterbácsi? változni lehet és kell is, de most nekem ez tetszik vagy sem? vagy inkább: nekem most ez kell vagy sem? nem, nincs rá szükségem.
elnézést, ha tévedtem bizonyos dolgokat illetően, mondom, nem kutakodtam sehol semmi után. ha egyszer lesz még kedvem fikázni, azt is kifejtem, hogy miért nem szeretem a Tankcsapdát és mi a problémám a Nickelbackkel.



 
amúgy esküszöm lesz valami világosabb háttere ennek a f** blogomnak.


tegnap azzal szórakoztam, hogy beálltam közvetlen a tükör elé és a beközelítettem szemmel a tükör felszínére, majd vissza, aztán megint, majd vissza és közben néztem a pupillámat. annyira tetszik, egy időre leköt az ilyesmi. kicsit félelmetes volt. egy olyan szakaszhoz érkeztem, amiben valójában nincs közölnivalóm a világgal, az emberekkel, az állatokkal. senkivel. csak imádok figyelni és hallgatni. meg tenni-venni ezt-azt.


 
 
 
 
 
*józene*









"-kérdezhetek valamit, zsófi? megpróbálnál őszintén gondolkodni és tényleg megválaszolni? ezen annyit gondolkodtam, nem értem.
-igen.
-miért, mi miatt gondoltad meg magad?
-rájöttem, hogy nincs bennem elég szorgalom, kitartás és így, sokkal könnyebb volt. nem is tudom.
-mert ha én vagyok az oka, vagy nem jó eszközökkel fordultam a dologhoz, akkor... én nem a kedvedet akartam elvenni.
-tudom.
-3 éve, amikor először találkoztunk, akkor még, (...)"

-3 év.

istenem.





ez az ELTE-BTK nyíltnap érdekes volt...
"és akkor megkérdeztem erről a Lovasit, az alternatív zene pápáját, .."

köszönjük Marcell, ez történelem tanulás előtt pont aktuális volt. : D
frizuragondok.
avagy hajad érjen a bokádig

haj még ilyen lassan sosem nőtt. hogy létezhet ilyen hajszerkezet egyáltalán? lassan nő és egyenesedik is ki. anyukáját. bizonyos időközönként rámtör ez a hajváltoztatási kényszer -mint sokakra-, ami poén. ha nem vágattam volna le 2,5 éve a hajam teljesen rövidre, mostanra már a fenekemig érne. sosem volt ilyen kétségbeeséses mizériám, hisztizéseim, a hajamat illetően, mindig nyugodtan el voltam vele, azzal, ami éppen a fejemen volt. bár a fiús fazontól az emoson keresztül a természetes göndörig minden voltam már. volt, amit élveztem is. festve még nem volt és nem is lesz sosem. nem rég fufrut nyírattam, azzal az indokkal, hogy nekem még sosem volt, hát mi az hogy ne legyen. lett. meg is szoktam, igazából kifejezettem szeretem, mégha sokak szerint kislányos is a fazon. visszatérve a hajam fajtájára.. az a középbarna, világos. most egy kicsit megnőtt, már ahhoz képest, hogy milyen rövid volt az elmúlt pár évben. ahogy nő, úgy egyenesedik is -inkább lenyúlásnak mondanám-, és tulajdonképpen olyan, mintha egy sor, kicsivel hosszabb póthajam lenne berakatva, na az a kinyúlt része, alul. utálom, amikor szóvá teszik, hogy miért egyenes alul a hajam. azért mert. mert annak már csak a vége kunkorodik be. jó, jó, igen ez nem tragédia, és eddig, mondom, én sem paráztam hajzati kérdéseken, de most tényleg nem tudom, hogyha megnövesztem tegyük fel hátközépig érőre legalább, akkor milyen lesz. valószínűleg csak hullámos marad. tudjátok, az a csapnivaló fajta. ami nem göndörödik már be, hogy állhasson valahogy, de kivasalni sem lehet, vagy ha lehet is, visszaugrik. egy fejtetőre lapult, alul szétálló szalmakonc az eredmény. szóval így áll a helyzet. nem nő gyorsan, de ha nőne se tudom most, hogy hogyan fogok kinézni vele. mindegy, megnövesztem, ez már biztos. akkor még mindig visszavágathatom középhosszúra, ha nem tetszene. hát ezt korrektül megbeszéltem magammal. jóéjt.



 

 a szilveszter adta, hatkor mentek el. azóta sem értem, hogy lehet 5 óra hosszat kártyázni. megtettük.
komolyan, egy árva lélek sincs a közelemben, akivel úgy igazán jót tudnék a hétköznapokban beszélgetni és aki akarna is velem, ez részben miattam van, másrész a sokmindenki miatt. mert igazán alkalmas lennék rá, csak ehhez vkinek szent céljául kéne vennie, hogy belőlem értelmes dolgokat szedjen ki és az még érdekelje is őt. H-tól is hányok lassan, meg a neonácista kilengéseitől, pedig én aztán tényleg leszartam, hogy amellett, hogy haverok vagyunk, semmiről sincs megegyező véleményünk. mindenki más jól elvan a hatszázmillió éve ismert legjobb barátaival. csak az ilyen önsajnáltató köcsögök ülnek egyedül, szótlanul, otthon, mint jómagam. de, ez még bármely percben vátozthat, tudom, most valaki kint áll az ajtó előtt az én szavaimra várva, hogy bejöhet. ha lehetne tömeget bérelni olykor, megtenném. sokszor megtenném. még zene se kell, nem kell pia, nem kell fesztivállapot, csak közelség. picsába.
meg ez az egyezés. minek akar bárki bárkivel közös pontokat találni. szeretem a kókuszus csokit. én is. aztakurva, ez egy örök kapcsolat kezdete. rohadtul nem.