öl-te.



sok fejfájáscsillapítót. azt fogok magammal vinni. és egy hatos szénsavas vizet. a pesti levegő nem akar haverságba lenni velem. a víz pedig azért kell, mert a csapvíztől szomjas maradok.

egyébként nagyon pisilnem kell a dinnyétől, de én fel nem állok innen. inkább tartom még húsz percig.

nem szeretnék menni. érettségin nem izgultam csak emelten, aztán elröppent a maradék idő, rossz volt, pedig most megnyugodtam de most nincs semmi, még egy darabig. a középiskola jó kifogás volt, kifogás arra a négy évre ami alatt tulajdonképpen nem csinátam világmegváltást. de még egy értelmesebb oklevelet se hoztam össze. most jön egy kihívás, kevés pontommal nekiugrok és már várnám az általam megjósolt bukást, mire tessék. alacsony ponthatár. elégedetlen nem vagyok, nincs mire sírni, de na. nem-megérdemelten jártam kurvajól. 310 pont kellett. viszont az, (én nem) aki megdolgozott úgy 460-ért és 310es határral veszik fel az vagy nagyon hülye vagy nagyon nagyon sajnálom.
kemény lesz, de ha már az ölembe hullott a kánaán, ne hagyjuk pusztulni. viszont az uni-plus.hu-ról annyi a véleményem, hogy gyökérség. én nem léptem be.

rohadtmeleg van. tetszik!

 

326



én ezt az egészet nem értem. nekem magamon kellene segítenem de nem tudom hogyan és azt sem tudom, van-e szükségem a saját magam segítségére. minden bizonnyal nem. néha nem érzek mást csak a feszültséget. de őszinte feszültséget. ha jó, nagyon jó, ha rossz, nagyon rossz. nincs köztes állapot, nincs átmenet. és a közhelyek, de nem megy másképp. egy szakadt, fehér kendő amit a derekamra tekerek, ennyit ér egy lélek. és az idő rettenetesen lassan telik. pedig már veszettül kíváncsi vagyok ennek az életnek a végére.


just a perfect day.

-sportoltál valaha is valamit?

-nem.


szoboszlón a kis kinti házban megtaláltam a régi rózsaszín bmx szerűségem -amit hívjunk gyerekbiciklinek-, kis koromban gurultam még vele, a szomszédból hoztunk mindig át biciklipumpát, mert nekünk ott nem volt. leszedtem róla a matricákat. eredetileg tök jó színe lehetett, ilyen ciklámenlila, most kifakult, mondom, világos rózsaszínű. baba színe van. esküszöm még tetszik is. szóval hazahoztuk, és úgy gondoltam kezdésnek tökéletes lesz. már lemostam 1x de azért még alaposabban is átsikálom. kiköltöztettem belőle vagy három pókot.
kellett valami új hobbi, így ez lesz.. legalább 'sportolok', ne mondják hogy nem. na de főleg magam miatt csinálom, nagyon megtetszett ez az egész minden, ezt most komolyan űzni szeretném.

 



tökéletes megoldás -  kelljen eldöntened hogy Blurre mész vagy Peter, Bjorn & Johnra. vagy klónozod magadat.

pedig
én átölelném az egész világot, ha volna olyan

-ígérem, a következő bejegyzésem tele lesz csupa értelmes és érdekes dolgokkal.



életemben másodszor találkoztam a tengerrel. úgy beugrottam volna. nézni nézni a nagy semmibe, nincs semmi a túloldalon. beülni egy kis csónakba és addig sodródni, amíg nincs valami a nagy vízhalom végén. és ha lesz megörülni neki. bennem is lakatlan sziget van úgy érzem. most nincs buli ott , sem nagy, sem kicsi, semmilyen. csak egy kis bennszülött ül a part szélén és koszos lábaival fröcsköli a vizet. milyen boldogan nézelődik. holnap már hamburgert fog zabálni és nem is tudja.

szerettem az embereket figyelgetni, és Rómában sok ember volt. két ötvenes nőt láttam, fényképezgették egymást. az egyik levette a szemüvegét mikor fotózta a másik. megnézték, hogy sikerült magukról a kép. örök fiatalok, szerettem őket. de a metrókon zenélő gyerekek elszomorítottak, a mellettem ülő bácsi is, ahogy ringatózott és a zenére dobolt a kezével a combján. egy gurulós táska fémvázára volt felszalagozva a hangfal amiről ment a zene, egy kisfiú harmonikázott, egy fiatalabb kislány hamisan énekelgetett, táncolt.
meg láttam pár furcsa fazont is. és sok érdekes nőt, nem részltezném. meg szép papokat; hogy kedve lenne az embernek megrontani őket.
gyakran érzem, hogy követnék embereket haza. másmint oda, ahol ők laknak, az otthonukig. csak reggel felkelnék, meglátnék egy rövid barna hajú nőt és egész nap
észrevétlenségre törekedve követném a munkájába, haza, újból a munkájába, megint haza. majd megunnám.
azért tehetséges gyerek vagyok, ellopták a pénztárcámat.
ez a külföld dolog jó, de sokáig nem biztos hogy bírnám, sosem vettem ezt fontolóra. nekem csak a gyöngyösi vasútállomás kell jelenleg, aztán egy hónap múlva meglátjuk hova is fejlődtünk távolságban..

"Feldolgozás alatt." kezd lassan kiborítani. kiborítani ez az egész.
az a "sok hűhó semmiért" féleség. feldolgozása 2-3 nap. értem én, de egy hete beküldtem ha nem 10 napja.



erre a Reggae Campre el kéne lesni, csak nem tudom, megéri-e.