hu nagyon jo itt romaniaban. mit is mondjak...Kolozsvar szamomra olyan, mint egy nagy turmixgep, amibe bedobtak az osszes letezo stilust es lett belole ez. vagy hogy egy masik hasonlattal eljek, egy gyemant, jo nagy kupac szarral a tetejen. az orszag is ilyen, nem akarnek itt elni, de valojaban regota jarok ide, leven hogy a mamam itt el, szoval meg is szoktam meg el is fogadtam. csak minden evben jovunk vagy 5 napra, most kivetelesen egy hetre es valamitol, nem tudom mitol osszeszorulok. egy ismeretlen erzes, nem is tudom kezelni. de megsem ismeretlen, ha minden evben elfog. ne haragudjatok egyebkent hogy nincsen ekezet, meg sok mindent el is irok. nem vagyok a topon, de megis jol es boldogan. gondolom ez szamotokra kicsit zavaros. holnap maszkalunk a varosban Iulival, ma naluk alszom, mint az evente egyszer szokott lenni es ilyenkor egeszen megall az ido.
vasarnap megyek majd haza, addig elvezem, hogy itt lehetek. csalk azert vannak neha negativ erzeseim, mert mas itt mint otthon, de egyebkent nem erzem rosszul itt magam. sok erdekes dolgot letok, sok dolgot meg lehet venni olcsobban, mint otthon. a rokonokat, csaladtagokat nagyon jo erzes mindig ujra latni, es faj a tavolsag ami az emberek kozott van, mindenki arra vagyik hogy lathassa a masikat minel hamarabb, gyakrabban, d annyi problem ameggatolja ezt es ezert nagyon lassu a folyamat, az en esetemben is egy evet kell ra varni.
szeretem mama foztjet, csak kicsit sokat var el, hogy sokat egyek, de mar alig fer belem/. de talan jo nyomon jarok affele, hogy kicsit tagitsam a gyomromat, aminek azert orulok is kicsit.
most egyebkent itt nagyon jo az ido, nem is esik, pedig meg vagyok rola gyozodve, hogy otthon mar rengeteget esett, mert keddtol elvileg hiderfront van odahaza. hianyzik mar a kutyam meg a szomszedok, de szivesen maradnek itt is tovabb meg sokkal.
regota bennem el, hogy szeretem a nagyvarosokat, a fenyeket, a zajokat, a hangulatukat az ilyen varosoknak. valami megmagyarazhatatlan atmoszfera veszi korul ezt az egesz varost, bar sokan mondjak az elmult napokban hogy elegge zsufolt egy ideje Kolozsvar.
voltunk egyebkent furdobe is, Kolozson is, itt azt hiszem Cojocna a neve vagy mi, nem emlekszem. nem voltak sokan, mert het kozbe mentunk ugye. ott ilyen egeszen sos a viz, kimentunk es kiult a testunkre az egesz. nem tudtam eldonteni, hogy nem szimpatikus nekem az a soreteg rajtam vagy inkabb kezdjem el magamat nyalogatni.
azt hiszem mar nincs is mirol irjak valojaban, csak neha ramjon az irasi vagy vagy nem is tudom mi es leirok mindent ami eszembejut, nem mintha nem lenne kivel megosztani, mert van kivel; es van mit, de annyira nem erdekes, nem fontos es nem is rabolnam senkinek az idejet azzal, hogy ezt elmondjam neki. szoval le a kalappal hogyha volt erod elolvasni vagy kedved.
foleg igy ekezetek nelkul. ja meg talalkoztam Timivel is es a szuleivel, oket is nagyon szeretem, pont mint a tobbieket, elmentunk horgaszni, fgotam sok kishalat, a tobbiek nagyobbakat is. feltem eleinte hogy anyuek unni fogjak, de megnyugodtam kesobb hogy nyugodtan elbeszelgetnek ott a csendes tavi kornyezetben.
masnap megsutottuk a halakat, nagyon finomak lettek szerintem.
a mama, a mama meg sutott finom almas sutemenyt, kozben en baratkoztam a haziallatokkal. horgaszat elott elmentem apaval gilisztat gyujteni a kert tetejebe, fennt, es voltak ott tehenek, a szomszed tehenei lehettek, odajottek, kivancsiak voltak, kedvesek. aztan allt ott a tehen es nezte ahogyan kergetjuk a gilisztakat, turkalunk a sarban, ganejban. megsimogattam a nedves orrat, aztan nagyokat fujt az orraval es baratsagosan pislogott a nagy szemeivel. a napokban meginkabb megkedveltem ezeket az allatokat. a bocikat. valamiert imadom oket.
na jo, mar tenyleg megyek. udvozollek Lau, nem tudom olvasol-e, meg teged is Cseng, meg minden kedves, ide tevedo nenit-bacsit. pa.
