jó estét.

    depeche mode megy a szobában. mert megérdemlem. haha. annyira beléjük szerelmesedtem még nem tudom mikor. ez most nem ide tartozik. inkább pötyögök valamit ide a tegnapról, de nem muszáj ám elolvasni.
    a december 27. sok mindenre jó volt. például rájött csenge, hogy nem kell amputálni a kezecskéjét. aminek örülök. és még arra is jó volt, hogy rájöjjek, hogy igazából 30 alatt elragadó, ellenkező nemű lénnyel még nem találkoztam. ami valószínűleg a saját hibám, de nem akarom megtörni ezt a rendet. mert ez csöppet sem rendetlenség. és rájöttem ennek kapcsán, hogy az attila legalább annyira édes és furcsa, mint a csenge. és rájöttem, hogy nem tudom megállapítani, hogy valaki józan-e vagy sem. ami engem igazán nem izgat. meg megtudtuk, hogy lesz zenés-sielős akármi, amit én eddig is tudtam, ahogyan azt is, hogy nem megyek. és rádöbbentem arra, hogy tényleg függő vagyok, érthetünk ezalatt bármit.
    ja és a barba negra nagyon tetszett, meg a mosdóban az a valami. azt hiszem, polip van a falon. és oda még rajzolni kellet volna nekünk is hullámokat vagy tengeri csillagot, de ugye olyat nem lehet sajnos. meg kaptunk jegyet, egészen hamar, khm. mert ugye mi vagy száz kilométerről jöttünk. csak utána láttuk a polipokat. no, látom megint sikerült időrendben elkezdeni. de végül is, aki sokat töltött a bendőjébe, az már a kezdetektől láthatta a polipokat. ennyit erről.
    hát én úgy izgultam, szerintem, ha életem során eljutok még vagy minimum 10 fruttik koncertre, mindig ezt fogom érzeni. remélem élek még odáig, de majdcsak. minden esetre a második lehengerlő és felejthetetlen volt. - nem mintha a számok bármit is adnának/jelentenének, a többi is az lesz biztosan.
    azt hittem, hogy infarktust kapok. még mindig érzem. most olyan idiótán hatna bármi, amit írnék. legközelebb a maradék emberiséget is cipeljük magunkkal erre a tarány tamás emlékegyüttesre vagy mi a tökömre. :D

imádnivaló. merj ellenkezni.

   

KELLEMES ÜNNEPEKET MINDENKINEK!

 "emberbe városok, városba emberek, 

minden utcát ismerek, ismerek, ismerek..."

eme valamit ma festettem a legjobb barátnőmnek, karácsonyra. aztán, hogy fog-e neki örülni... élőben kicsit jobban fest. majd anya bekeretezteti.most valahogy nem éreztem az alkotás végén a megszokott "lelki orgazmust" de azért örülök, hogy jelenlegi nehezen beazonosítható állapotomban képes voltam valami elfogadhatóra. a családtagjaim szerint elég depresszív, de nekem bejön a téma. -amit nem fogok elárulni, majd valamit belegondoltok... ismétlem -bár közhely- : élőben jobb. (nem, nem tudom, a "jobb"-on mit értek.)

(...)

és igen, kicsit a városember klipje juthat róla eszedbe.

CSAPÓ 1.

én megyek Vad Fruttikra 27-én. cső. 

először is én kibaszott sokat gondolkoztam azon, hogy mikor szerelmes az ember. de mivel rengeteg ember megfog és még egy kapcsolatom sem volt, ezért szarjuk le és foglalkozzunk ezzel a klippel egy kicsit. 

   nagyon tetszik, hogy egy életképpel példázza azt, amikor te, ember hazaérsz és leveszed a cipőt, lehúzod a kesztyűt és nagy levegőt veszel majd rájössz hogy ott van neked a juci/mari/kata/gizi, akit sosem fogsz tudni kiírni a kenyérhéjból, a vízcseppekből, a könyvből és egyáltalán a gondolataidból. de nem, nem erről szól ez az egész - és én elég szardarab vagyok ahhoz, hogy ne legyen jogom elmagyarázni, de elmagyarázom... 

   az alapcucc a kémlelődő szemed, ami ráirányul mindenre, ami éppen abban a pillanatban körülötted porosodik. tetszenek az anyagok, a hőmérséklet, a halmazállapot, amit érzek benne, a mindannyiunk lelkére telepedő üzenet, amit lehet, hogy a szomszédod sosem fog megérteni, az anyád sem és te sem. csak átéled.

   és ha most elkezdem magyarázni, akkor ördögűző mozdulatokkal kell közölnöm a hülyeségeimet, de megpróbálom visszafojtani. csupán hihetetlen, hogy megismersz valakit, vagy ki tudja hogy megismered- e egyáltalán és talán ahhoz sem vagy elég nagy, hogy a szavait előidézd, de a véredben lüktet a méreg, amivel "megfertőzött". nem, nem is az pulzál, hanem az az utóhatás, amit maga után hagytak gesztusai, és egyáltalán egész jelleme/a nő/férfi jelensége vagy talán az emlékek árnyalatai. és ha belénk is tud úgy épülni az anyag, hogy a szervezet ne dobná ki -és ne süllyedjünk mély depresszióba- akkor is nehezen gyógyulnak a hegek. 

   mondhatják, hogy nem a szerelemről szól a klip, nem kell túlmagyarázni sem, akár milyen úton is indulunk el. -én tényleg nem szándékozom.(...)

és mikor "egymásba épül az élő anyag", akkor szólj nekem, szerelmet nem ismerő embernek, hogy fájt-e. mert mindenkit ez érdekel, akár a lelkedet szurdalják készre akár főbe lőtted magadat- utóbbit, jelzem, biztosan nem éled túl.

 HÁT ILYEN BEAZONOSÍTHATATLAN NAPOT CSILLÁMPÓNI MÉG SOSEM HÁNYT!!!

először is: ma igazán furcsa  napom volt, hiszen sikerült összetömörítenem egy évi szerencsétlenséget egy napba.
rémálmodtam a szalagavatóról, amire még jegyet sem tudtam egyenlőre szerezni. 7:09-kor keltem a 15-kor induló vonathoz, úgyhogy elég sebesen kellet öltözködni, üdítő volt ismét futni. telefonom a vonaton hagytam, de visszafutottam 1. óráról és meglett - ami valljuk be, ennyi "fekete" ember mellett csoda- majd szenté avattam magamban a kalauzt, aki elég viccesen mosolygott, mialatt bőgtem. ez nem a műszaki cikkek irányában érzett elszánt kötődésem jele, ez a félelemé, hogy 3x hagyjak el egy telefont. aztán tesin bezsebeltem egy hármast, mert 10-ből 2-szer sikerült beletalálni a deformálódott hálójú gagyi gyűrűbe. szeretem a kosárlabdát, igen...mint mindent, amit kézzel és labdával kell csinálni. inkább a foci.
   ráadásul holnap derül ki -mert ugye ezt is az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy oda menni akarok - hogy valaki lemondta-e a bécsi utat. amin egyébként már voltam és szentül hiszem, hogy a pesti szebb és jobb. de összeismerkedtem nem rég egy tök klassz csajjal, akivel jó lett volna kóvályogni. Hajninak hívják és irtó furcsa teremtés, egyből megkedveltem.
   mielőtt lelki problémázni kezdenék, inkább idedobok egy blogot, amit még Lau mutatott egykor:

IDEGENSZÖVET

    nagyon tetszik a kis világa, a témák. most többet nem tudok előcsikarni, érezzétek át. én gyenge vagyok megint.

mostanság elég érdekes zenéket hallgatok, se nem alternatív se nem jobb elektronikus fajta, hanem ilyen ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá "BELEHETKAPNIANEMMEGFELELŐEKNEK-ZENE". ami nem pozitív, és nem is hinné, aki ismer, hogy nekem ez fekszik meg szeretem. de ezt a debreceni bandát bírom, elcipelt egyik koncertjükre egy régi barátnőm. és hozzá kötöm a bandát, azért fontos.