depeche mode megy a szobában. mert megérdemlem. haha. annyira beléjük szerelmesedtem még nem tudom mikor. ez most nem ide tartozik. inkább pötyögök valamit ide a tegnapról, de nem muszáj ám elolvasni.
    a december 27. sok mindenre jó volt. például rájött csenge, hogy nem kell amputálni a kezecskéjét. aminek örülök. és még arra is jó volt, hogy rájöjjek, hogy igazából 30 alatt elragadó, ellenkező nemű lénnyel még nem találkoztam. ami valószínűleg a saját hibám, de nem akarom megtörni ezt a rendet. mert ez csöppet sem rendetlenség. és rájöttem ennek kapcsán, hogy az attila legalább annyira édes és furcsa, mint a csenge. és rájöttem, hogy nem tudom megállapítani, hogy valaki józan-e vagy sem. ami engem igazán nem izgat. meg megtudtuk, hogy lesz zenés-sielős akármi, amit én eddig is tudtam, ahogyan azt is, hogy nem megyek. és rádöbbentem arra, hogy tényleg függő vagyok, érthetünk ezalatt bármit.
    ja és a barba negra nagyon tetszett, meg a mosdóban az a valami. azt hiszem, polip van a falon. és oda még rajzolni kellet volna nekünk is hullámokat vagy tengeri csillagot, de ugye olyat nem lehet sajnos. meg kaptunk jegyet, egészen hamar, khm. mert ugye mi vagy száz kilométerről jöttünk. csak utána láttuk a polipokat. no, látom megint sikerült időrendben elkezdeni. de végül is, aki sokat töltött a bendőjébe, az már a kezdetektől láthatta a polipokat. ennyit erről.
    hát én úgy izgultam, szerintem, ha életem során eljutok még vagy minimum 10 fruttik koncertre, mindig ezt fogom érzeni. remélem élek még odáig, de majdcsak. minden esetre a második lehengerlő és felejthetetlen volt. - nem mintha a számok bármit is adnának/jelentenének, a többi is az lesz biztosan.
    azt hittem, hogy infarktust kapok. még mindig érzem. most olyan idiótán hatna bármi, amit írnék. legközelebb a maradék emberiséget is cipeljük magunkkal erre a tarány tamás emlékegyüttesre vagy mi a tökömre. :D

imádnivaló. merj ellenkezni.