mindannyian albatroszok vagyunk.

először is, kellemes ünnepeket mindenkinek, ha van itt még valaki. hónapok óta egy szót sem írok ide, emögött nincs semmilyen elhatározás, csak elfelejtettem írni. ugyan sosem volt jó a blog, de szerettem és szeretem még. 

hibás vagyok. karácsonykor kétszer annyiszor jut eszembe az a pár ember, akiknek nem írok egy ideje, nem küldök képeslapot, sem levelet és nem merem keresni őket vagy írni nekik újra, mert miért pont most. pedig sok pont most volt, mert ezerszer határoztam el, hogy most akkor felelevenítem a régi kapcsolatokat. de mi van, ha senki nem akar felelevenítődni. tény. 

idén is megnéztem a hogyan csomagold be a macskát karácsonyra videót, az igazából szerelmet, a reszkessetek még várat magára de úgy is leadják holnap, hogy szentestén a fa alatt halld meg ahogy az anya felordít a repülőn, hogy hiányzik a gyerek. 

meg soha nem volt még szülinapi izém, nagyon meghatott. egy helyen mindenki, akit igazán szeretek. majdnem mindenki. 

na megyek, felcsapom az álmos könyvet, mert az elmúlt napokban már ittam vért, öltem meg halakat, anya pedig kopasz volt.

lassan minden évben kiteszem:

I've discovered a man like no other man

I've found a love to love like no other can

♡

az ufó, jamie reynolds és a szentlélek nevében ámen.

MI EZ A KLIP?

"midőn egész órákat némán töltünk el, és a szoba csendes, mint a siralmas ház, és mégis oly tele van szívünk; a gyertya magas lángja közepében homályosan nevelkedik meg hosszú hamva - és magunkról elfeledkezünk..."

fanni, jack és én.


régóta nem írtam, egész nyáron nem. ettől független, de elhagytam a telefonom, -bár a számom maradt- egy csomó kép odaveszett, amik nem fognak újracsinálódni, de annyi baj legyen. szoboszlóra utaztam; a nyíregyházi vasútállomáson adták oda a táskám, az öngyújtómon és telefonomon kívül azt hiszem minden benne maradt.
újra pest. elte, csocsó, meki, szutyok, galamb. meg a jó dolgok. vagy ezek voltak azok. is.
a fanni hagyományai túl sok, vagy én vagyok kevés hozzá. nagyon irritál.
ilyen gyorsan nyár még nem ment el. még nem túl komoly, de már komoly házik, egyenlőre walking dead partik nélkül.
legközelebb hosszan jövök.

szűk kárpótlás a lazarettoért.  2:43 előtt még tetszik is.
én annyira nem kedvelem ezt az embert.

az biztos, hogy van valami hibbantságom, de még nem jöttem rá, hogy mi az. túl sok rossz dolog történt mostanában és egyikben sem volt semmi rossz. én csináltam őket. vagy más hozta létre, nem tudom, de meg vagyok sértődve. meg vagyok sértődve magamra. betegesen szeretnék hiányozni valakinek, ahogyan nekem hiányzott régen cseng és ma hiányzik ő. három napra. három órára. régen írtam valamivel hosszabb bejegyzéseket, értelmetlenek voltak ahogyan ez is, mindig a fejemben vezettem naplót. néha eszembe jut, hogy előveszek egy füzetet és sosem teszem végül meg. oda írnék. néha már azt is elfelejtem, hogyan is írok.
most csak forognék körben, a gurulós székeden és nézném a halakat. ajtó, kanapé, darts, ágy, hal, ajtó, kanapé, darts, ágy hal. újra szeptember tizenkilenc van és szeptember tizenkilenc az ajtó, kanapé, darts, ágy hal.
fújj meleget a fülembe.

"'Nightcall' is our new single taken from our album 'If You Wait."

csatlakoznék azon csapathoz a london grammar - nightcall klip alatt akik helytelennek tartják a videó alatt található leírást..
alapvetően kedvelem a london grammart.
kavinsky eredetije meg sokkal jobb.


így mindegy is. de nagyon zaklatnak az ilyenek..

______________________________________________________

délután panna cottát fogok csinálni. remélem sikerül. 

 ULTRAVIOLENCE

-lana del rey egy erotikus sóhajtás.
de nem is több.

szerintem véletlenül megbukom világirodalmon.

all alone in space and time
there's nothing here but what here's mine

most már tényleg az összes ujjam fáj. nem tudom, hogy lehetne leszokni az ujjpiszkálásról.
azon gondolkoztam, hogy ritkán beszélek bárki olyannal, aki régebbről ismer, régebbről ismerek, pedig nagyon kereshetek ott valamit. valahogy őket szeretem a legjobban. a régi-új barátokat. a beck zoli azt mondja, hogy átölelné a világot. én megcsókolnám.

hol voltál régen. hol.

de meleg van.


amúgy, van új la roux dal.

azért szerintem kiemelkedő az albumról
bár maga az album egésze is

régóta nem írtam. most sem fogok, mert arra gondoltam, teszek ki pár random kedves zenét. nem zeneismertető célból meg mindennemű hozzáértés nélkül.
(miután megírtam a házimat, amit mostanában ritkán szoktam elkövetni)


kezdjük az új The Black Keys számmal, ami azért teljesen nem új, csak többnyire. már abban nem új, hogy a tagok a The Black Keys tagjai. azért vesszük most fel ezt a zenét a listára, mert megosztja az ismerőseim. egyesek szerint ők csak ne legyenek progresszívak, "játszanak korszerűtlen dögunalmas amerikai blues-rockot" kicsit MGMT-t hallanak, kicsit Franz Ferdinand. mások szerinr is így van, de azért elunhatták már magukat az évek alatt és valami újat akartak, ami azért szép dolog

ezt csak úgy találtam, van egy-két ismerősöm fészen, akikről tudom, hogy nagyjából a saját ízlésemmel kompatibilisen hallgatnak zenéket. ott leltem fel, sokszor egymás után meghallgattam a hangulata meg egyáltalán maga miatt na meg very melancholic so hipster wow etc

neked (igen, neked) is el szerettem volna küldeni, csak valamiért nem küldtem

harmadik és egyben az utolsó számhoz érkeztünk. ez a dán hölgy nálunk fog május elsején koncertezni az A38-on, még mindig nem tudom, hogy elmenjek-e, lehetne máskor is meg olcsóbban is, de ha nem lesz más dolgom, mindenképp benézek a hajóra a lemezbemutatóra. meg ne kérdezd, hogy becses nevét mónak vagy mőnek ejtik-e, mert nem tudom...

úgy lennék most a kiskanál. simogatnám a hátadat, nézném, ahogy a szemhéj alatt vándorol a szemed, jobbra majd balra, mozog a sűrű szempillasor. kinyitod, fölnézel, olyan mint két félhold. nekem örülnek. a pici fekete szőrszálak az ágyon. a gyertya. a rádióban már rossz zene megy. mindenfelé szöszök szállnak.

"amikor az emberek jó zenét hallanak, honvágyat éreznek valami iránt, ami sosem volt az övék, és soha nem is lesz"
a stella vett egy futócipőt, kitalálta, hogy a szigeten fog futkorászni. azt mondta, addig én ülhetek a padon. arra gondoltam, hogy nézelődni fogok, vagy olyasmi. rózsaszín futócipőt.

az új klaxons vicces..

tényleg ideülök heti többször a nagy fehér felület elé és nem tudok mit írni. ezért inkább leírom, hogy nem tudok mit leírni.
olyan jó hozzád bújni, úgy elaludni, simogatni a hátad, a kezed..

találtam tavalyról egy verset nem is tetszik. az utolsó két sort meg levágom.

egyhangú mintában úsznak gondolataim a szőnyegen,

kopottas fehér fátyollá lett lenőtt hajadnak töve,

évek súlyos akarata osztotta s vonalazta orcádat,

szent sóhajba merülve hagyják el szavaid e szájat.

poros tömbbe csavarva fekszel az ágyon s betegen

eget képzelsz a plafonon, a csillagok csak legyek,

_________________

_________________

a Sziget egészen törekszik...

az a baj hogy már visszahat a jókedv amit úgy történetileg jan. 30-tól kéne számolni, mint vizsgaidőszak végét.
még komorodni kéne délelőttől délelőttig kant és haverjai felett. na teszem is, csak a nem-tanulás a legjobb indok mire? arra, hogy blogoljunk.

tervem rengeteg van viszont februárra:
- venni egy zöld kötött pulóvert, egy barna cipőt, egy kesztyűt. (igen, februárban elkezdek kesztyűt hordani fuck logics eddig nem)
- felfedezni az összes maradék kávézót, bárt, kocsmát a városban.
- elolvasni a kékszakállt.
- megversenyjelentkezni a tárgyakat.
- takarítani.

ez nem is rengeteg.

szia, Zsófi