mindannyian albatroszok vagyunk.



először is, kellemes ünnepeket mindenkinek, ha van itt még valaki. hónapok óta egy szót sem írok ide, emögött nincs semmilyen elhatározás, csak elfelejtettem írni. ugyan sosem volt jó a blog, de szerettem és szeretem még. 
hibás vagyok. karácsonykor kétszer annyiszor jut eszembe az a pár ember, akiknek nem írok egy ideje, nem küldök képeslapot, sem levelet és nem merem keresni őket vagy írni nekik újra, mert miért pont most. pedig sok pont most volt, mert ezerszer határoztam el, hogy most akkor felelevenítem a régi kapcsolatokat. de mi van, ha senki nem akar felelevenítődni. tény. 
idén is megnéztem a hogyan csomagold be a macskát karácsonyra videót, az igazából szerelmet, a reszkessetek még várat magára de úgy is leadják holnap, hogy szentestén a fa alatt halld meg ahogy az anya felordít a repülőn, hogy hiányzik a gyerek. 
meg soha nem volt még szülinapi izém, nagyon meghatott. egy helyen mindenki, akit igazán szeretek. majdnem mindenki. 
na megyek, felcsapom az álmos könyvet, mert az elmúlt napokban már ittam vért, öltem meg halakat, anya pedig kopasz volt.


lassan minden évben kiteszem: