Budapest Budapest...

 

 

 "...s minden
pocsolyánál megmostam a fejem
emlékeimet szerettem volna kimosni a fejemből melyek
szörnyen megülepedtek
és fekete zászlókat lobogtattak a partok felé
hogy miféle partok felé azt nem tudom
ugy éreztem valami rohanó folyó vagyok és partjaim
vannak." -Kassák L.

ez az "electrick children" című film vagy mi fura....
tetszik benne rory culkin orra. és kicsit rory culkin.

valahogy minden lehangol. pár nappal ezelőtt megszületett ez a hullám, és be kell vallanom egész kényelmes. lehangolnak a gyerekek. lehangolnak a vicces dolgok mikor nevetek rajtuk, lehangol hogy nem olyan zenéket hallgatok amiket szoktam, lehangol az egyedüllét, részben lehangol a társaság is, lehangol hogy elhatározom, hogy lefekszem tízkor és kettő lesz belőle, lehangol a nyelvvizsga közelségének tudata, meg minden minden lehangol. a nutellán kívül az összes kaja. lehangolom magamat, leginkább.
      szerintem beteg leszek. egyrészt már régen voltam. másrészt megérzés.
... meg ez a brúk kendi félelmetes egy nő. ne is keress rá ha nem ismered.

 



-jössz? de jössz, zsófi?
-igen, majd egy fél óra múlva átmegyek, addig még tanulok az érettségire és..
-mi az az érettség?
-nem fontos.. vizsga.

nem tudom, én nem arra vagyok kitalálva, hogy 5 éves gyerekekkel párbeszélgessek. meg játszak. lehet, hogy mivel nincs tesóm és nemigen vagyok kisgyerekek táraságában, így ezért nem megy velük a dolog, vagy nem tudom. mindenesetre az én hibám. azért nem az a "fú, már megint gyerekek, le kéne lőni őket!!"-ember vagyok, -mert olyat is ismerek- csak egyszerűen nem.... abban bízom, hogy ha lesz valaha gyerekem, nem leszek ilyen szerencsétlen.


hát ez a rajz érettségi vicces volt.. nézem, mondom ez meg mi.. el volt írva. oda írták hogy Mátyásról emlékmű, erre egy festmény betűjele volt hozzárendelve ehhez, amin egy ló volt és egy fetrengő ember. mondom, nem szólok, egyébként is kussba kell ülni meg aztán mi van ha az a ló a fetrengő csávóval Mátyás emlékmű és én leszek az idióta ha mégsem elírás.. aztán kiderült, hogy két baki is volt benne, két lovas szobrot kevertek még meg. majdcsak lesz vagy 70-80%, ..ha már a matekomra azt mondta tanárnő, hogy örülhetek, ha összeszed még pár pontot a hármashoz. boldogság lesz elmondani a szülőknek.. meg hát, ráér.

inkább új kvimbidolog vagy mi:

 

 





     arra gondoltam, hogy meghívhatnám H-t hétvégére. legalább meghálálnám neki azt a sok időt, amit náluk punnyadtam el. na jó, nem érzem, hogy bármit is meg kellene neki háláni. de még nem is volt nálunk, beugorhatna. főznék neki olyan cukkinis tócsnit, amit reggel láttam a tv-ben, hogy hogyan kell. nem gyakran kapcsolok tv-t, de reggel gyakran, főleg, ha egyedül vagyok. főzni pedig nem tudok, de ez a cukkini dolog megtetszett, meg egyébként sem tűnik bonyolultnak. lehet hogy egyik nap meglepem vele anyát, csak előbb letesztelném. meg venni kéne cukkinit. mert minden más van itthon hozzá, és ha cukkini-időszak lenne, még cukkini is lenne a kertben. elhatároztam, ha megyek angolórára, beugrok egy zöldségesbe vagy a piacra.
    néha tvzek anyával, olyankor leginkább egy régi, fekete-fehér film megy vagy egy idióta vígjáték vagy a paprikatv. tegnap este rászóltam, hogy ne nézzük már végig még1x a paprikasütést, mert reggel már a Stahl sütött paprikát, és nincs kedvem megismételni. egyébként sem szeretem azt a nőt. meg addigra már nagyon tudtam elméletben hogy hogyan kell paprikákat sütni.

és ha istenkirály vagyok, valami olyan dolgot kapok ami ehető és megközelítőleg így fest:

 

nem szoktam kajákról képeket posztolni. olyan gonoszság. meg egyébként sem szoktam. nem szeretek képeken ételeket nézni.

 

napi értékes információ.
forrás:Népszava


"Lábszagérzékelő robot Japánból. Az ember leheletét és lábszagát érzékelő és azt pozitív vagy negatív megjegyzésekkel kommentáló, a tulajdonost fogmosásra vagy tisztálkodásra ösztökélő robotokat fejlesztettek ki japán kutatók - írta az Aszahi Simbun japán napilap. Az egyik, Kaori csan névre kerezstelt, nő alakú robot négyfokozatú skálán értékeli az ember leheletét. Elégedettségét az "Olyan, mint a citrus!" felkiáltással fejezi ki, rossz lehelet esetén pedig a "Vészhelyzet! Ez elviselhetetlen!" felszólítással figyelmezteti gazdáját. A másik, kutya formájú, Suntaró kun nevű szerkezet az ember lábát szagolgatja, és ha megfelelőnek találja, a tulaj lábához bújik, ellenkező esetben azonban ugatással és színlelt eszmélevesztéssel jelzi: ideje lábat mosni és zoknit cserélni.-MTI"



       olyan vagyok, hogy nem zárkózom el dolgok elől, amiket elvileg nem kedvelek. ennek jeléül végighallgattam az új Bring Me The Horizon albumot, a Sempiternalt - nem mintha a régieket ismerném. szeretem viszont ezt a zenei stílust, de leginkább talán ennél vagyok szelektálós. szóval azért ne hallgassunk már meg mindent, ne szeressünk már halálra mindent, amiben esztétikusan üvöltenek, kérem szépen. mindig azt hittem, hogy amit a fülünkbe engedünk jutni, az legyen szent és ne fajuljunk már mindenfelé, de rájöttem, hogy nem ilyen szilárd dolog ez..  szóval, meghallgattam, nem volt szar. mondom, ha már ennyien promózzák fészen, ezt nekem hallani kell. nem fogom részletesen értékelni.
azért, szeretem ha üvöltenek, isten bizony. bár ez a felszabdallak-egy-késsel dolog sem működik mindig. mozogni jó rá, átérezni jó, hallgatni mindenképp, jó. nekem könnyű is, mert voltam már közelebb ezekhez a dolgokhoz, mint most.

azért az animés szubkultúrát még mindig nem értem. én megpróbáltam, nem megy. béke.







életérzés. se.


       hát én bementem a matek érettségi után a boltba és vettem egy nagy zacskó chipset. már ha egyáltalán létezik még a "nagy zacskó chips" kifejezés. annyira nem éri meg venni, de nem bírtam ki. olyan régen ettem. chili&lime. ha nincs nálad semmi boldogítószer, egészen megteszi. na ott még nem tartok, hogy a chips kikapcsol. a chips az élet értelme. a chips maga az élet. az már mégis nagy túlzás lenne. főleg 263 forintért.
       valahogy nekem nem volt kedvem a nagy délelőtti munka után odamenni mindenkihez és bekapcsolódni a nagy kupaktanácsba, hogy gyök vagy nem gyök és hogy mi is jött ki egészen pontosan. nem kell sokat várni és kiderül, meg egyébként is, most mit mondjak nekik? azt, hogy a fele lesz jó, de én mindent megtettem? aztán gyűjtsem össze a fanyalgó fejeket -hogy én vagyok a hülye- és rendezzem őket sorrendbe? erre már senkinek sincs igénye itt a vége előtt pár héttel. ha nem muszáj; menjünk el egymás mellett csöndesen.
még mindig bosszantóan nyugodt vagyok. az emelt magyaron mondjuk eléggé szorongtam. előtte utána közben. most meg mi van? lehet várni a június négyet, mint kisgyerek a mikulást.
kurva nosztalgia. pedig addig volt jó, amíg osztálykirándulás, nagy beszélgetések, tábortűz.

amikor csillogó fülbevalót kapsz, hogy ballagásod alkalmára, -nem mintha nem lennél hálás- de kb. földughatod magadnak, mert a tágesz mellé mégsem rakhatod, fél párat meg nem fogsz hordani, és akkor jönnek a rágalmak, hogy mos'mé'nem rakod be; nem teccik!?? ha tulajdonképpen jobban megvizsgáljuk, nem.

 az új Placebo homepage naggyonjólnézki. csak tudnám hogy mi a halálom ez a visszaszámláló itt.

PLACEBOworld

ide most nem írok.