életérzés. se.


       hát én bementem a matek érettségi után a boltba és vettem egy nagy zacskó chipset. már ha egyáltalán létezik még a "nagy zacskó chips" kifejezés. annyira nem éri meg venni, de nem bírtam ki. olyan régen ettem. chili&lime. ha nincs nálad semmi boldogítószer, egészen megteszi. na ott még nem tartok, hogy a chips kikapcsol. a chips az élet értelme. a chips maga az élet. az már mégis nagy túlzás lenne. főleg 263 forintért.
       valahogy nekem nem volt kedvem a nagy délelőtti munka után odamenni mindenkihez és bekapcsolódni a nagy kupaktanácsba, hogy gyök vagy nem gyök és hogy mi is jött ki egészen pontosan. nem kell sokat várni és kiderül, meg egyébként is, most mit mondjak nekik? azt, hogy a fele lesz jó, de én mindent megtettem? aztán gyűjtsem össze a fanyalgó fejeket -hogy én vagyok a hülye- és rendezzem őket sorrendbe? erre már senkinek sincs igénye itt a vége előtt pár héttel. ha nem muszáj; menjünk el egymás mellett csöndesen.
még mindig bosszantóan nyugodt vagyok. az emelt magyaron mondjuk eléggé szorongtam. előtte utána közben. most meg mi van? lehet várni a június négyet, mint kisgyerek a mikulást.
kurva nosztalgia. pedig addig volt jó, amíg osztálykirándulás, nagy beszélgetések, tábortűz.

amikor csillogó fülbevalót kapsz, hogy ballagásod alkalmára, -nem mintha nem lennél hálás- de kb. földughatod magadnak, mert a tágesz mellé mégsem rakhatod, fél párat meg nem fogsz hordani, és akkor jönnek a rágalmak, hogy mos'mé'nem rakod be; nem teccik!?? ha tulajdonképpen jobban megvizsgáljuk, nem.

 az új Placebo homepage naggyonjólnézki. csak tudnám hogy mi a halálom ez a visszaszámláló itt.

PLACEBOworld