egyedül bomlok elemeimre.

Julcsi megígérte, hogy holnap telefonál és közli velem azt a meghökkentő információt, amit én akkor nem fogok elhinni: "Ősz van."

_______________________________________________

amikor mamámnál voltam, beültem a szobába, az emeletre, és miután felemésztett kellően a kis szoba hangulata, füstölőt gyújtottam és relaxáltam egyet. később mama közölte, hogy a szobában ne, a függönyöket mosnia kell majd és anya szerint is büdös.arra gondoltam, hogy miért ne foghatnám meg valakinek egyszer a kezét, és ránthatnám át magammal abba a másik világba, ahova én menekülök, kicsit, a zenétől és zenével. mindketten köddé válhatnánk egy időre. miért nem vagyok képes rá és miért nem találok olyan alanyt, aki velem jöhetne? még rántani se kellene, csak érezné. aki velem akarna jönni és elhinné, hogy nem fogunk sokáig ott ragadni, de később maga is erre vágyna.

később...később kint ragadni. talán örökre.
nem akarok fájdalmat okozni.