utálokcímetadni-cím.

a napokban jöttem rá, hogy hiányzik a musemania.hu. hiába, csak egy weboldal, de nekem, nálam, valahogy minden akkor kezdődött, egyfajta határt képez. ott írtam mindig ilyen állapotjelentéssel egybekötött hozzászólásokat a témákhoz, és mindenről volt többnyire véleményem. nekem valahogy boldogságot adott, hogy ott lehettem, a közeg, a hangulat, a "társaság". talán nyomorult dolog ilyet mondani, de így volt. és azok a hozzászólások örökre elvesztek, -elvileg- csak az emlékezetemben tárolok egy-két dolgot. nem sok minden rémlik belőlük. egyszer leírtam, hogy egy nagy kakaós csigát eszek, máskor az volt a téma, hogy ki és hol vett magának tüllszoknyát. azóta is minden vágyam, hogy vegyek egy tüllszoknyát. akkor írtam olyanokat, hogy "most itt ülök az informatika teremben" és most is; itt ülök az informatika teremben. csak akkor még színesebben láttam a világot, az embereket, kompletten mindent, ami körülöttem volt. mindent, ami bennem volt.
utálom, hogy csak két ujjal tudok gépelni. mindig azt érzem, hogy rajtam röhög az egész világ. vagy csak én magamon. is.