"művésznő". ebben az egy szóban egyesült minden eltitkolt lutaságom, ezt hallottam minden szájból, ez volt a ház, mely mindig nyitva állt előttem, ez volt az az étel, amit sosem kívántam és otthagytam az asztalon. poshadni. a korona volt, rózsaszínű bili a fejemen. ez a szó, velem együtt élt, de egy másik testben, nincs is hozzá semmi közöm, csak kikezdtünk egymással.
"művészlélek". ez a szó nagy átlátszó befőttes üveg, legalján embertömeg, melynek minden tagja kezeivel mélán legyintget. egy magas hegyet jelöl, melynek tetejére érve koszos a levegő és szar a kilátás. a váróban felejtett kisgyerek, kezében plüssjátékkal. a 9 és 3/4. vágány. vonat nélkül, amire fel tudtam volna szállni valaha is. ez a furcsa féreg rád se néz, csak észrevétlenül beléd nyomják egy tűvel, anélkül, hogy tudná kettőtök közül bárki is, mit kerestek tulajdonképpen egymásban. és mégis megnyugtató a szimbiózis, míg egyikőtök el nem pusztul.