tegnap azzal szórakoztam, hogy beálltam közvetlen a tükör elé és a beközelítettem szemmel a tükör felszínére, majd vissza, aztán megint, majd vissza és közben néztem a pupillámat. annyira tetszik, egy időre leköt az ilyesmi. kicsit félelmetes volt. egy olyan szakaszhoz érkeztem, amiben valójában nincs közölnivalóm a világgal, az emberekkel, az állatokkal. senkivel. csak imádok figyelni és hallgatni. meg tenni-venni ezt-azt.
*józene*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése