szeretnék találkozni testközelben azzal a szánalmas júliával, aki húzza maga után a pancser rómeót és rózsaszín szappanbuborékokat köpnek az égre, miközben azt énelik, hogy nekik milyen kurvajó minden nap. tényleg, elég közhelyes, de milyen megnyugtató gondolat. szeretném betegesen szeretni a beteges dolgokat, attól rettegve, hogy egyszer visszaszeretnek engem és tönkretesz egy-egy boldog pillanat, amíg mindarra várok, hogy beteljesüljön hogy beteljesülhessek bennük, míg várakozom az ég alatt.

vagy nem.