frizuragondok.
avagy hajad érjen a bokádig

haj még ilyen lassan sosem nőtt. hogy létezhet ilyen hajszerkezet egyáltalán? lassan nő és egyenesedik is ki. anyukáját. bizonyos időközönként rámtör ez a hajváltoztatási kényszer -mint sokakra-, ami poén. ha nem vágattam volna le 2,5 éve a hajam teljesen rövidre, mostanra már a fenekemig érne. sosem volt ilyen kétségbeeséses mizériám, hisztizéseim, a hajamat illetően, mindig nyugodtan el voltam vele, azzal, ami éppen a fejemen volt. bár a fiús fazontól az emoson keresztül a természetes göndörig minden voltam már. volt, amit élveztem is. festve még nem volt és nem is lesz sosem. nem rég fufrut nyírattam, azzal az indokkal, hogy nekem még sosem volt, hát mi az hogy ne legyen. lett. meg is szoktam, igazából kifejezettem szeretem, mégha sokak szerint kislányos is a fazon. visszatérve a hajam fajtájára.. az a középbarna, világos. most egy kicsit megnőtt, már ahhoz képest, hogy milyen rövid volt az elmúlt pár évben. ahogy nő, úgy egyenesedik is -inkább lenyúlásnak mondanám-, és tulajdonképpen olyan, mintha egy sor, kicsivel hosszabb póthajam lenne berakatva, na az a kinyúlt része, alul. utálom, amikor szóvá teszik, hogy miért egyenes alul a hajam. azért mert. mert annak már csak a vége kunkorodik be. jó, jó, igen ez nem tragédia, és eddig, mondom, én sem paráztam hajzati kérdéseken, de most tényleg nem tudom, hogyha megnövesztem tegyük fel hátközépig érőre legalább, akkor milyen lesz. valószínűleg csak hullámos marad. tudjátok, az a csapnivaló fajta. ami nem göndörödik már be, hogy állhasson valahogy, de kivasalni sem lehet, vagy ha lehet is, visszaugrik. egy fejtetőre lapult, alul szétálló szalmakonc az eredmény. szóval így áll a helyzet. nem nő gyorsan, de ha nőne se tudom most, hogy hogyan fogok kinézni vele. mindegy, megnövesztem, ez már biztos. akkor még mindig visszavágathatom középhosszúra, ha nem tetszene. hát ezt korrektül megbeszéltem magammal. jóéjt.