a szilveszter adta, hatkor mentek el. azóta sem értem, hogy lehet 5 óra hosszat kártyázni. megtettük.

komolyan, egy árva lélek sincs a közelemben, akivel úgy igazán jót tudnék a hétköznapokban beszélgetni és aki akarna is velem, ez részben miattam van, másrész a sokmindenki miatt. mert igazán alkalmas lennék rá, csak ehhez vkinek szent céljául kéne vennie, hogy belőlem értelmes dolgokat szedjen ki és az még érdekelje is őt. H-tól is hányok lassan, meg a neonácista kilengéseitől, pedig én aztán tényleg leszartam, hogy amellett, hogy haverok vagyunk, semmiről sincs megegyező véleményünk. mindenki más jól elvan a hatszázmillió éve ismert legjobb barátaival. csak az ilyen önsajnáltató köcsögök ülnek egyedül, szótlanul, otthon, mint jómagam. de, ez még bármely percben vátozthat, tudom, most valaki kint áll az ajtó előtt az én szavaimra várva, hogy bejöhet. ha lehetne tömeget bérelni olykor, megtenném. sokszor megtenném. még zene se kell, nem kell pia, nem kell fesztivállapot, csak közelség. picsába.

meg ez az egyezés. minek akar bárki bárkivel közös pontokat találni. szeretem a kókuszus csokit. én is. aztakurva, ez egy örök kapcsolat kezdete. rohadtul nem.