SZOMBAT. ÉS MÉG MINDIG BETEG ANYU ÉS ÉN MÉG MINDIG HASZTALANNAK ÉRZEM MAGAM.

   nos ő lenne az a póló a szöveg közepén. nem igazán szenvedtem meg vele - ezt nem azért írom, hogy felvágjak, hanem mert a pólókkal megszoktam. holnap oda is adom a csajnak. bár a témáját utáltam, (már írtam lentebb, miért) mégse fogadtam el érte egy vasat se. magam sem tudom miért, de nem tudtam. könnyebben fogadnék el pénzt olyantól, akit szeretek. ez valójában kirázóan hangzik, de így van. és a munkámat sem érzem tökéletesnek. csak megfirkáltam, összecsaptam. mert utálom. vmi CD borító amúgy az eredeti minta, de olyan szar minőségű, h abból kiindulnom is már-már lehetetlennek tűnt. általában szívesen csinálom, de még bennem van a vírus is, tudom h jövőhéten egy halom házit pótolhatok és írhatok meg egy csomó dogát. és nekem semmihez sincs kedvem, csak zenét hallgatni. tehát rajzolni sem volt kezdem a napokban, de kergetett az idő a nagy koszos seprűjével, hogyha utolér, ő bizony elfenekel! nem ért utol, de érzem: nem úsztam én ezt még meg tisztán. vagy szárazon. hogy is mondják..

   de ha nyár lenne...akkor nekem lenne kedvem minden szörnyűséghez, kimennék segíteni apának, a kertbe és ültetnék mindent, mindenkor, mindenhová. és nem unnám meg. soha de soha. talán találkoznék végre Lauval, mert régen láttam és elmennénk anyuékkal Szegedre. mert képzeljétek, apu és anyu belementek, hogy lenézzünk oda is. még sose voltunk, csak apa - ő is nagyon régen. ezért megígérte, h akkor mehetünk. alig várom!!! és kibújik belőlem ilyenkor egy boldog kisgyerek, aki mindent körbeugrál és teli torokból visítozik.

ma elvittem a kutyámat, Bügit (neve továbbfejlesztett; Fürge-Fürgi-Fügi-Bügi) sétálni. sütött a nap, MR2-t hallgattam és én voltam a szeretetistennő maga. vettem vonatjegyet, addig őt kikötöttem. nem is várt többet 20 mp-nél, aztán csak mászkáltunk tovább. olyan gondtalannak éreztem magam. azt hiszem ezért is érzem, hogy jön a nyár - mert egy hetet b***tam a rezet itthon. és ezért már nyár volt. legalábbis úgy éreztem. de azért komolyan hiányzik az iskola is. vagyis nem minden része. de a hiányaimat már szintén tisztáztam lentebb.

   próbálom általában azért az időmet értelmesen eltölteni. mert úgy kell. és azt is tudom, hogy ha éppen nem tanulok és épen nem írok szar verseket - amik nem is versek -  akkor rajzolgatni kéne valamit. és ha éppen azt érzem, h éhes vagyok, akkor felmérem a helyzetet, hogy halaszthatatlan-e a munka vagy ráér az étkezés pár óra múlva. mert a zene az első. a közérzet a második és a harmadik a munka. szegény mindig leszorul a lista aljára, már meg se próbál fentebb kúszni.

mostanság rákaptam a QUIMBY-re. eddig is meg-meghallgattam őket. azt hiszem, szeretem őket. (igen, ezt is Csengének köszönhetem). szóval mostanság több Quimby szól, és többet gondolkodom - pedig mindig sokat. és mostanában jobban odafigyelek arra, h mit eszem.

   egyébként van néhány vega ismerősöm - mint mindenkinek - és bevallom, hogy attól még ők a világ egyik legjobb arcai, de sosem fogom megérteni, hogy hogyan válhatnék én is azzá. én soha nem leszek vegetáriánus! aztán ha felnőttek lesznek a gyerekeim később... (ha lesz...és ugye lesz. Marci és Rozi) ők azt csinálnak a gondolattal, amit akarnak. én aztán nem! nem mondom, h "húst hússal", de én szeretem a húst! és nem válnék meg tőle, mert nekem úgy egész a kajám, h az is van benne, meg persze zöldség és a többi...

szóval elfogadom a vegetaristákat, csak nem értem meg.
és tudom enélkül is védeni az állatokat. 

a szabadidőmben emellett kutya-macska mentő vagyok. egyenlőre még nem hivatalosan.