öl-te.



sok fejfájáscsillapítót. azt fogok magammal vinni. és egy hatos szénsavas vizet. a pesti levegő nem akar haverságba lenni velem. a víz pedig azért kell, mert a csapvíztől szomjas maradok.

egyébként nagyon pisilnem kell a dinnyétől, de én fel nem állok innen. inkább tartom még húsz percig.

nem szeretnék menni. érettségin nem izgultam csak emelten, aztán elröppent a maradék idő, rossz volt, pedig most megnyugodtam de most nincs semmi, még egy darabig. a középiskola jó kifogás volt, kifogás arra a négy évre ami alatt tulajdonképpen nem csinátam világmegváltást. de még egy értelmesebb oklevelet se hoztam össze. most jön egy kihívás, kevés pontommal nekiugrok és már várnám az általam megjósolt bukást, mire tessék. alacsony ponthatár. elégedetlen nem vagyok, nincs mire sírni, de na. nem-megérdemelten jártam kurvajól. 310 pont kellett. viszont az, (én nem) aki megdolgozott úgy 460-ért és 310es határral veszik fel az vagy nagyon hülye vagy nagyon nagyon sajnálom.
kemény lesz, de ha már az ölembe hullott a kánaán, ne hagyjuk pusztulni. viszont az uni-plus.hu-ról annyi a véleményem, hogy gyökérség. én nem léptem be.

rohadtmeleg van. tetszik!