azt hiszem vannak véletlenek, tudom, hogy vannak véletlenek. és minden egyes könnycseppem hirdeti: hogy véletlenek vannak, ti idióták. csak maga a könnyedző alak sípolja ki két baszd meg között az igazságot, hogy véletlenek talán mégse léteznek. de akkor mi az igazság?

és én csak hányom a történteket és fejbe vág olykor valami ismerős érzés, hogy nem a megtörténtek a fontosak, hanem talán a szereplőket kellene örökre kiiktatni. egy olyan mesévé formálni, ami alapjában véve még gyerekbarát is és a végén már én sem lennék ilyen önző ratyak. átgondolom.