CSAPÓ 1.

én megyek Vad Fruttikra 27-én. cső. 


először is én kibaszott sokat gondolkoztam azon, hogy mikor szerelmes az ember. de mivel rengeteg ember megfog és még egy kapcsolatom sem volt, ezért szarjuk le és foglalkozzunk ezzel a klippel egy kicsit. 
   nagyon tetszik, hogy egy életképpel példázza azt, amikor te, ember hazaérsz és leveszed a cipőt, lehúzod a kesztyűt és nagy levegőt veszel majd rájössz hogy ott van neked a juci/mari/kata/gizi, akit sosem fogsz tudni kiírni a kenyérhéjból, a vízcseppekből, a könyvből és egyáltalán a gondolataidból. de nem, nem erről szól ez az egész - és én elég szardarab vagyok ahhoz, hogy ne legyen jogom elmagyarázni, de elmagyarázom... 
   az alapcucc a kémlelődő szemed, ami ráirányul mindenre, ami éppen abban a pillanatban körülötted porosodik. tetszenek az anyagok, a hőmérséklet, a halmazállapot, amit érzek benne, a mindannyiunk lelkére telepedő üzenet, amit lehet, hogy a szomszédod sosem fog megérteni, az anyád sem és te sem. csak átéled.
   és ha most elkezdem magyarázni, akkor ördögűző mozdulatokkal kell közölnöm a hülyeségeimet, de megpróbálom visszafojtani. csupán hihetetlen, hogy megismersz valakit, vagy ki tudja hogy megismered- e egyáltalán és talán ahhoz sem vagy elég nagy, hogy a szavait előidézd, de a véredben lüktet a méreg, amivel "megfertőzött". nem, nem is az pulzál, hanem az az utóhatás, amit maga után hagytak gesztusai, és egyáltalán egész jelleme/a nő/férfi jelensége vagy talán az emlékek árnyalatai. és ha belénk is tud úgy épülni az anyag, hogy a szervezet ne dobná ki -és ne süllyedjünk mély depresszióba- akkor is nehezen gyógyulnak a hegek. 
   mondhatják, hogy nem a szerelemről szól a klip, nem kell túlmagyarázni sem, akár milyen úton is indulunk el. -én tényleg nem szándékozom.(...)
és mikor "egymásba épül az élő anyag", akkor szólj nekem, szerelmet nem ismerő embernek, hogy fájt-e. mert mindenkit ez érdekel, akár a lelkedet szurdalják készre akár főbe lőtted magadat- utóbbit, jelzem, biztosan nem éled túl.

5 megjegyzés: