best of kampánynap.

 

 

 

ja hogy én nem is hallgatok ilyen zenét..

hát most igen.

  

 

 



 

"Vegyetek le belőle, mert szétcseszi az agyunk"

Ombódi A. 

szeretnék találkozni testközelben azzal a szánalmas júliával, aki húzza maga után a pancser rómeót és rózsaszín szappanbuborékokat köpnek az égre, miközben azt énelik, hogy nekik milyen kurvajó minden nap. tényleg, elég közhelyes, de milyen megnyugtató gondolat. szeretném betegesen szeretni a beteges dolgokat, attól rettegve, hogy egyszer visszaszeretnek engem és tönkretesz egy-egy boldog pillanat, amíg mindarra várok, hogy beteljesüljön hogy beteljesülhessek bennük, míg várakozom az ég alatt.

vagy nem.

-mi lesz a kacsákkal télen, ha befagy a tó vize?
-a susnyásban kóláznak.

 

 

egyszerűen nincs erőm elkezdeni tanulni az érettségire komolyan. hogy úgy éjjelbe menően, hat bögre kávéval felszerelve. nem bíztat semmi és senki, nem hiszek magamban és úgy kompletten nem is érdeklem magamat. azt az egy-két tanárt is lecserélték, így, utolsó évre, akik még értelmet adtak sivár iskolás létezésemnek. mert valahogy én sosem tudtam értelmet adni a saját létezésemnek, úgy sehol és sehogyan. semmiben. ha meghal a nyár, ha nem süt a nap, ha nem beszélgethetek egy minőségit, akkor belső elsorvadás van, a kellemes gyomorpanaszok. és jönnek a űberhiperszónikus "megoldások", amik nem oldanak meg semmit, csak kikerülik az egyre magasodó problémát, pedig ők aztán nem félnek, hogy neki mennek. ők nem..