"midőn egész órákat némán töltünk el, és a szoba csendes, mint a siralmas ház, és mégis oly tele van szívünk; a gyertya magas lángja közepében homályosan nevelkedik meg hosszú hamva - és magunkról elfeledkezünk..."

fanni, jack és én.


régóta nem írtam, egész nyáron nem. ettől független, de elhagytam a telefonom, -bár a számom maradt- egy csomó kép odaveszett, amik nem fognak újracsinálódni, de annyi baj legyen. szoboszlóra utaztam; a nyíregyházi vasútállomáson adták oda a táskám, az öngyújtómon és telefonomon kívül azt hiszem minden benne maradt.
újra pest. elte, csocsó, meki, szutyok, galamb. meg a jó dolgok. vagy ezek voltak azok. is.
a fanni hagyományai túl sok, vagy én vagyok kevés hozzá. nagyon irritál.
ilyen gyorsan nyár még nem ment el. még nem túl komoly, de már komoly házik, egyenlőre walking dead partik nélkül.
legközelebb hosszan jövök.

szűk kárpótlás a lazarettoért.  2:43 előtt még tetszik is.
én annyira nem kedvelem ezt az embert.

az biztos, hogy van valami hibbantságom, de még nem jöttem rá, hogy mi az. túl sok rossz dolog történt mostanában és egyikben sem volt semmi rossz. én csináltam őket. vagy más hozta létre, nem tudom, de meg vagyok sértődve. meg vagyok sértődve magamra. betegesen szeretnék hiányozni valakinek, ahogyan nekem hiányzott régen cseng és ma hiányzik ő. három napra. három órára. régen írtam valamivel hosszabb bejegyzéseket, értelmetlenek voltak ahogyan ez is, mindig a fejemben vezettem naplót. néha eszembe jut, hogy előveszek egy füzetet és sosem teszem végül meg. oda írnék. néha már azt is elfelejtem, hogyan is írok.
most csak forognék körben, a gurulós székeden és nézném a halakat. ajtó, kanapé, darts, ágy, hal, ajtó, kanapé, darts, ágy hal. újra szeptember tizenkilenc van és szeptember tizenkilenc az ajtó, kanapé, darts, ágy hal.
fújj meleget a fülembe.