senki sem tudja, hogy ki vagyok és már bele is fáradtam, hogy magyarázkodjak - egyébként magam sem tudom.
nem értem, hogy mit, miért teszek és nem is akarom megérteni. biztosan nagyon ijesztő lenne, tehát jó ez így.
bárhogy is van; messze van a boldogságtól. nem szomorít el.

az Esti Kornél új éneklendősét pedig előbb nézném focistának. nem mintha szokásom lenne bármikor, bárkinek a külsejét kritizálni. nem is teszem. hiába férfiasabb -állítólag, mondják-, nem érzem elég piszkosnak azt a hangot, az üzenet pedig félúton megakad, de lehet, hogy csupán én vagyok ilyen korlátolt vagy túl ragaszkodó. lenyelem. tudni kell megszokni, azt hiszem. azért jó a hangja, azt nem mondtam.. pedig nem is olyan régóta ismerem őket. a régi számokat szerintem hagyják 'a múltra', és gyártsanak inkább még szépen új számokat. azok úgy is csak úgy szólnak jól, ahogy vannak, ill. voltak. kár azokat a porosodó fiókokat húzogatni. azért jó lesz ez, jó lesz.

...apropó, focista...

sikerült idén megint "szerencsésen" fiút húznom. mert hogy nálunk van még ilyen karácsonyi ajándékozós dolog az osztályban, kihúzzuk ugye egymás nevét, és akkor annak stb. hát, nem nagyon ismerem a fiút, de! vettem neki egy real madrid poharat. ennek csak-csak örül. aztán azt csinál vele meg úgy töri, ahogy szeretné.
végre hasznodat vettem, facebook....

 

...igaz, kb. jégtömbbé merevedtem mire rájöttem, hogy hol is van a városban ilyen focis-szuveníres cucc. egyébként is poénnak éreztem, kívülről elképzelve, hogy én meg anyum bemegyünk egy... haha.

 "nem zavar és nem kavar fel. mindenki boldogan élhet vele.."

jogosan hihetitek, hogy nincsenek mély, filozofikus gondolataim és igazatok lesz. unalmas itt lenni. gyorsan pörögnek le mellettem hetek, hónapok és valójában így, hogy nem járok egy nagy notesszel, amibe minden igazán jót leírhatnék, ami eszembe jut, minden elveszik és feledésbe merül. és mindez még csak nem is érdekel. lustaság, forrócsoki, olvad a hó. kómás vagyok, használhatatlan bármire. pedig rengeteg energiám van, de nem is élek pillanatnyilag.
egy nagy, összefüggő rizsa, amit most írok. de van értelme? van. legalább magam miatt, mert a számítógépem meghallgat, ha mások nem is érnek rá mostanság, leszámítva a szüleimet és H-t. de mindent sajnos nekik sem lehet elmondani. az önsajnálattal pedig már egy ideje szakítottam.. sosem örökre. utálom. legalább legyünk őszinték magunkkal. magányosak vagyunk. vagyok. ha legalább egy testvérem lenne, aki folytonosan mellettem lenne, az megnyugtatna és érezném, hogy vagyok valaki. nem is. érezném, hogy több értelme van..  az egésznek. vagy vágyok valakire, aki betöltené az egész napomat. rá kelek, vele megyek, egymás nézzük és valaminek hirtelen nagyon örülünk. boldogság. aki elviselné a pesszimizmusom és lehangoltságom, majd kiragadna belőle. egy teljesen más ember lennék. nem azért szeretném mindezt, mert rettenetesen unatkozom. hanem mert kezdek kihűlni, nem csak a tél miatt. vagy talán minden miatt.



E.: -nekem nem hoz csomagot a mikulás. mondjuk már a felnőtteknek nem szokott..
Zs.:-felnőtteknek?
E.: -18 vagyok... már nem vagyok gyerek.

"már nem vagyok gyerek" - azóta is cseng a fülemben és rettenetesen fáj. neki ez, így, megfelel? hát, jó..
ez akkor így normális.
ja.

utálom a facebookot, amit semmi jóra nem használok, a karácsonyi hangulatot, ami mindenkinél hiányzik, a csokoládét ami sosem elég.
 egyedül az éjszakát szeretem, amikor megvilágítja az utcai lámpa a hóesést, ami sose áll el.

...szerdán végre megjön az új szemüvegem.

és végre látni is fogok, nem csak nézni.

így négy év után változik, -1,75-ről -2,25 lesz. azúgyszar.
csak úgy lövöldözhetek majd a tekintetemmel.

Csáth Géza egy űberfasza ember.
tavaly elolvastam év elején faktra A Kis Emmát és most felidézem alapra.
az alapórák se hoznak már sok újat.

ha meleg, puha, bolyhos dologgal törlöm meg a homlokomat, akkor ugyanúgy izzadni fog.
fuckin' frufru.

mindjárt jön a Mikulás. most újat mondtam.