giccs.

néha hasznos és pihentető a semmire gondolni, azt érezni, hogy: semmi. csak szinte sosem sikerül.

most vagyok túl azon a napon, amiben túl sokat gondolkodtam, éreztem és ezért a gyomrom görcsösen összehúzódott és szúr azóta is. (igen, ettem és ittam eleget) na meg viszket a hátam, mert hideg van. a dolgok szoros összefüggésben vannak egymással. az iskolai ünnepség óta, pedig majdnem nem volt semmi vagy vagy hatszor haltam meg azóta. azóta azóta. mióta. hát azóta, hogy már megint nyugtáztam magamban, hogy a szózatot jobban szeretem mint a himnuszunkat és a himnuszunknak kellett volna lennie a szózatunknak, a szózatunknak pedig a himnuszunknak! mindegy, ezt már nem én döntöm el, meg már rég eldöntötték. Ákos nagyon keményen énekelt, bár elkezdődött kb. a sleep dallama - azt hiszem - (mínusz egy hangot kihagyva vagy nem játszva vagy tudom is én) és én már nagyban bejátszottam agyban, hogy ifájkudszlípfoevőő, de hát persze nem az jött. meg most kivételesen az O. Bori nyöszörgésétől sem kezdtem el az artériámat nyiszálni. szépen is néznénk ki.

ez a Művészeti Önképző Körös (nem mintha érezném, hogy ön-képzek) előadás igazán csodállatos volt. az, hogy a ffi megy a víz alatt a..... nem lövöm le a poént, nézzétek kérlek meg. mer' szerintem jó. természetesen nem kötelező. mondjuk én szabály szerűen beszartam tőle eleinte. (a zombik fele ennyire sem borzasztanak el, mint ez az egész rövidke videó képében és hanghatásaival) azért érdekes:

 ...továbbiak a szakállas úrról és sok minden ami szép és jó!!: http://www.rudolfszilagyi.hu/hu/index.html

a berze-iskolás népünk, na az már egy más tészta. annak is valami nehezen emészthető fajtája. irtózat. pedig köztük voltam, te jó isten. jobb csak mellettük állni. elballagok és szertartásosan elásom az iskolaudvaron a használatlan hajvasalómat az annál inkább használt sminkkészletemmel, majd ültetek mellé egy fát. lesz rajta később egy hinta is.



aztán megyek haza a 19:50-es vonattal és előtte elkezd bökdösni egy idegen idióta (hejj alliteráció) hogy kellene neki 290 ft. mert lerobbant a kocsijával. kérdem, defekt? nem nem, nem az, de a sztorija már homályos volt, hogy valakit fel akar hívni meg a buszmegállóba megy meg tököm tudja. le is szartam, hogy mire költi, nesze vigyed. nekem az már úgy sem kellett..  legyen jó napod osz' cső -gondoltam....

kezdet. vagy folytatás újult erővel. ismét. én és a http://musemania.hu/

nekem sosem fog menni ez a "rocksztárokat-is-normális-hétköznapi-emberként-kezelni" -dolog?! néha ilyen szánalmas ugráló tinédzsernek érzem magam, aztán rájövök, hogy azért, mert az is vagyok. egyenlőre ez kezelhetetlen - no meg kellemetlen. mert "nyugalmi állapotban" vagy pld. egy koncert előtt még el tudom határozni, hogy no, akkor most természetes leszek és úgy is viselkedek, úgy, ahogyan szoktam, de aztán ennek hamar annyi is.

most a Muse szeretetem éledt újjá. tulajdonképpen eddig is megvolt, csak egy kis időre elpárolgott. ennek okát nem tudom, bár a nyár kifejezetten örömteli volt, talán ebbe nem illett bele, vagy csak nem volt szükség.. de most képes vagyok megidézni azt az érzést, amit még kezdetekkor birtokoltam és újra végig hallgatni egy egész albumot vagy megnézni egy rakat képet, amin éppen Matthew Bellamy mászkál és Kate Hudson mellette tolja a babakocsit vagy fordítva. felvillanyoz ez a novemberi koncert, komolyan. amennyire vártam az új lemezt és rettegtem is tőle, ez most olyan lecsillapodott állapot, mindent értékelni tudok és optimistán állok mindenhez, ami talán csak egy nagy kupac szarral érhet fel, de milyen jó hogy mégiscsak létezik. nos, ez a lemez nem ilyen. személy szerint mindenkinek ajánlom figyelmébe, vagyis kifejlett hallószervébe, hogy végre élvezkedhessék egy kicsit. mert ami jár, az jár egy pár fülnek is, azt hiszem. mindenféle nemű stílus megtalálható a korongon, kicsit olyan érzésem is lett ettől, mintha burkoltan kifejezné: "bekaphatjátok, most aztán mindenki azt válogat ebből kedvére, amit akar, soroljatok be és határozzatok meg kedvetek szerint!" lehet, hogy csak én gondolom túl a dolgokat, de kicsit olyan érzésem van, mintha egyszerre ennék különböző ízű dolgokat, amiket valamilyen természetfeletti módon mégsem hányok ki.

haljak meg, szerzek egy csillogó gatyát a koncertig!!