...

Az otthon nevű részen a panelrengetegben
embergépek élnek, zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva,
kattanásig húzva a szívüknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,
végigsöpör rajtunk, ha utat tör magának.
Utat tör magának minden szorongásom,
az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

_______________________________________________________________

inkább kimegyek a napra. ne kelljen mást se, sehogyan.

ma születésnapot megyünk köszönteni vagy névnapot. ami szórakoztató, mert már nem egy embert köszöntöttem fel névnapja alkalmából a születésnapján, úgyhogy egy ideje megkérdezem anyát, hogy most akkor mire megyünk és kinek van a mije. 
azután ülhetünk is autóba, mert a négy napos szünetet Hajdúszoboszlón töltjük. egészen kis korom óta járunk oda, egy kis utcában van egy kis házunk, amiben van néhány kis szoba. nagyon szeretem. gyakran nincs kedvem menni, pakolni sem igen szeretek, de nem fogok úgy tenni, mint aki nem örül annak, hogy oda mehet. nem, nem vagyok elkényeztetve, de hidd el, ezt is, mint mindent, meg lehet unni. nagyon is.
    azt hiszem, sosem lesz már a régi a kapcsolatunk, zsófival. pedig olyan idillinek indult még 2 éves korunkban... mostanra szétfagyott minden kötelék és elváltak útjaink évekkel ezelőtt. úgy ismertem meg, hogy a nyaralónkkal szembe laktak. laknak. mai napig. szép lány, gyönyörűen fest és tetovál. ritkán látom csak. azóta már egy lánytestvére is született. pont olyan küllemre, mint amilyen zsófi volt, amikor még tartottuk a kapcsolatot... gyönyörű, szűk, sötétbarna szemek és sötét haj...ugyanaz a hang. mintha őt látnám, párszor át is jött hozzánk és együtt rajzolgattunk, előre látom, hogy ő is olyan kis zseni lesz, mint amilyenné a nővére is érni fog... nem fáj már, elengedtem a barátnőt, csak az embert nem. olyan nehéz volt. 

mihez nyúlhatok még holnap vagy azután, ami él bennem? csak hogy jobbá tegyek valamit..
mit olvassak a "szünetben"? és mit csináljak, ha nam érdekelnek a válaszok és nem akarok megfogadni egy tanácsot sem, semmiről?

rég nem éreztem ilyen nagy vágyat a bármiféle megnyilvánulásra..
legyen az bármi...a szobám közepén való minden szarakodásom.