tényleg ideülök heti többször a nagy fehér felület elé és nem tudok mit írni. ezért inkább leírom, hogy nem tudok mit leírni.
olyan jó hozzád bújni, úgy elaludni, simogatni a hátad, a kezed..

találtam tavalyról egy verset nem is tetszik. az utolsó két sort meg levágom.

egyhangú mintában úsznak gondolataim a szőnyegen,

kopottas fehér fátyollá lett lenőtt hajadnak töve,

évek súlyos akarata osztotta s vonalazta orcádat,

szent sóhajba merülve hagyják el szavaid e szájat.

poros tömbbe csavarva fekszel az ágyon s betegen

eget képzelsz a plafonon, a csillagok csak legyek,

_________________

_________________

a Sziget egészen törekszik...

az a baj hogy már visszahat a jókedv amit úgy történetileg jan. 30-tól kéne számolni, mint vizsgaidőszak végét.
még komorodni kéne délelőttől délelőttig kant és haverjai felett. na teszem is, csak a nem-tanulás a legjobb indok mire? arra, hogy blogoljunk.

tervem rengeteg van viszont februárra:
- venni egy zöld kötött pulóvert, egy barna cipőt, egy kesztyűt. (igen, februárban elkezdek kesztyűt hordani fuck logics eddig nem)
- felfedezni az összes maradék kávézót, bárt, kocsmát a városban.
- elolvasni a kékszakállt.
- megversenyjelentkezni a tárgyakat.
- takarítani.

ez nem is rengeteg.